Ha azt mondja az orvos, hogy van esély a természetesre, de nagyobb biztonságban lenne a baba+mama a császárral, mit mondotok?

Ezt nem értem, már bocs. Elvileg ilyen szituáció nem alakulhat ki.

Ebben a kérdésben nem dönthet az anya hivatalosan, ez nem "szabad a gazda", ha egy orvos ilyet mond, az több szempontból gyanús (sajnos az orvosra nézve!)

Császárt indokolt esetben kell végezni, ennek az elbírálása az orvos feladata. Ha ő indokoltnak véli a császárt (itt most természetesen a program császárról beszélünk kizárólag, legalábbis remélem erre vonatkozott a kérdés), akkor közölnie kell a kismamával, hogy császár szülés lesz ilyen és ilyen kockázati okok miatt.

Ha pedig nem indokolt a császár, akkor hüvelyi szülésre kell készülni, és bármiféle komplikáció felmerülésekor (akár a terhesség folyamán a szülés beindulása előtt, akár szülés közben) újra mérlegelni.

"Hallottam olyat is, hogy az egész kórház haptákban állt a szülőszoba előtt, hogy mikor kell rohanni, mert a kismama annyira a természeteshez ragaszkodott, de féltették, végül császár is lett belőle... "

Hallottad, de nem tudod pontosan mi történt. Ne adj ilyen "sztorikra".

"kismama, van esélye megszülni komplikációk nélkül a babát, de mindketten nagyobb biztonságban lennének császármetszéssel"

Ez a mondat így nem hangozhat el egy etikus doki szájából. Ha mégis, akkor az illető leginkább pénzéhesnek tűnik, "sokat szeretne kaszálni" a császárért. Előbb utóbb majd a saját lelkiismeretével kell elszámolnia...

Amúgy pedig kutya kötelessége (mármint az orvosnak) támogatnia a hüvelyi szülést egészen addig a pontig, amíg kivitelezhető úgy, hogy nem több a kockázat, mint amennyi megengedett. (Mert kockázat minden szülésnél van!) A határok meghúzásában egyébként szerepe van a szubjektív ítéletnek erősen, x doki és y doki más és más esetre mondja azt, hogy "szükséges a császár", de ha az adott doki saját megítélése (esetleg konzílium mellett) úgy dönt, hogy császár szükséges, akkor életbe lép, amit fentebb írtam, közölnie kell a kismamával, hogy nem elkerülhető a műtét.

Összefoglalva: a kismama normál esetben NEM DÖNTHET ebben a kérdésben!

(Nem normál helyzetről nem nyilatkozom: pl. "császár kérése pénzért" és hasonlók, nem is ezt kérdezted)

Alapból feltételezzük,hogy Magyarországon él a kérdező.

Én például Angliában,és itt egy nőnek joga van eldönteni,hogy simán vagy császárral szül(tehát ha simán is szülhetne,de ő jelzi,hogy császárral szeretne azt minden további nélkül teljesítik).

A 3-asnak teljesen igaza van, legalábbis nekem ez a tapasztalatom. 3 gyereket szültem, és nem én döntöttem el, hogyan szülök. Előzetesen mindig volt egy-két tényező, amely miatt felmerült a császár lehetősége is, de ahogy mondta az orvosom, a baba érdekét kell nézni, ha döntésre kerül a sor.

Jó esetben az orvos tényleg, megfelelően mérlegel és dönt, és csak indokolt esetben végez császárt, illetve fordítva is igaz, nem hagyja feleslegesen küszködni a kismamát, ha látja, hogy természetesen nem tudja megszülni a kisbabát.

Én végigszenvedtem 3 vajúdást, nem hiszem el, hogy létezik olyan nő, aki annyira ragaszkodna a természetes szüléshez, hogy mondjuk x óra hosszú vajúdás után vitatkozzon az orvossal, aki császármetszést akar végezni, hogy márpedig ő simán akar szülni!!!!!!!

Nekem a 3. indított volt túlhordás miatt. Még 8 óra elteltével is csak 1 ujjnyira voltam nyitva. Akkor az orvos azt mondta, még 1 órát ad, ha nem történik semmi, akkor császár. Ő döntött. Az adott időn belül beindult a dolog, így nem került sor császárra. De ha úgy lett volna, se bánnám, mert a lényeg, hogy a babának ne legyen semmi baja. Sokszor minden ott dől el a szülőszobán.

Akinek meg előzetes okok miatt(pl. farfekvés) tervezett császárra van szüksége, azon sincs mit vitatkozni, az adott és kész.

De ha minden rendben, nincs indok a császárra, akkor egy normális orvos nem fogja azt mondani, hogy jó legyen császár, mert azért több pénzt fog kapni.Aki igen, arról meg is van a véleményem...

Én azt mondom, hogy ő az orvos, ő tudja.

De az én esetem a következő: Az elsőnél már előre látta a dokim, hogy császár lesz, de mire hajlandóak voltak behívni, már 16 órája vajúdtam, tolófájásokkal vittek a műtőbe. A másodiknál meg lehetett volna próbálni, de én féltem, és a dokim is inkább a császárt javasolta főleg az előzmények miatt. Ki voltam írva progira, de hazaküldtek, mert nem töltöttem be a 40. hetet. Erre a kiírás előtt 5 nappal vérezni kezdtem, lepényleválás, sürgősségi császár.

Tehát ha tőlem valaha bárki megkérdezné, csakis a császár ezek után.

De akinek az első, honnan tudhatná? Azért van orvosa, hogy döntsön. Szerintem a legjobb megoldás, ha nincs teljesen kizárva a természetes szülés, engedni megpróbálni, de közbelépni időben, ha szükséges.

A 3 as teljesen jól leírta, nincs miért lepontoznotok!

Ha olyan indok van ami császárra jogosít akkor nem kérdés hogy az lesz e, (pl. mélyen fekvő lepény amivel esélytelen is megszülni vagy anyai betegség vagy bármi) ha pedig nincs ilyen indok akkor a vajúdás legelején ezt nem jelentheti ki egy orvos sem hogy biztonságosabb lenne császárral, ha vajúdás közben pedig gond merül fel (leesik a szívhang, több mint 24 órája elment a víz és nincsenek értékelhető fájások oxi ellenére sem, vagy nem tágul sehova a méhszáj) akkor nem kérdezik mit szeretnél, visznek a műtőbe. És nincs épeszű anya aki ilyenkor nem ugyanezt szeretné.