Ha beindul a szülés, eszetekbe jutott még félni, vagy már inkább izgalom, várakozás?

nekem otthon kzdett el szivárogni a vizem. a férjem pánikba esett, én nyugtatgattam. :) elmentem zuhanyozni, felöltöztem és indultunk befeé. a viz hol szivárgott, hol nem. befelé jövet (kb 20perc) nagyon ideges voltam, hogy mi lesz, mennyire fog fájni..stb, de ahogy beértünk a klinikára megláttam a dokikat megnyugodtam. :) elöntött a jó helyen vagyok, bármiben tudnak segíteni, nem történhet semmi baj érzés.

most sajna már 10hete bent fekszem és még maradok kb 1hónapot, vagyis kimarad ez az izgalom.

34hetes kismami

Elsőnél haláli nyugodt voltam, de azért izgultam is az ismeretlen miatt. 2 órát is elvoltam 3 perces fájásokkal, rögtön így indult. Fürödtem, tv-ztem, órát néztem állandóan. A férjem szegény, ő volt ideges, pólóban ugrott be a kádba zuhanyozni indulás előtt, én szóltam, hogy vegye le. :) Aztán meg végig pofázott, ezzel, meg a lüke poénjaival vezette le a feszültségét.

A harmadiknál burokrepesztés volt, rögtön fájásokkal, akkor volt olyan érzésem, hogy nincs visszaút. Tömören ennyi járt az agyamban.

reggel fájásra ébredtem.anyu mondta h figyeljem h milyen időnkként jönnek.hát amikor kezdett sürüsödni anyut tisztára elkapta az izgalom,idegesség.no meg a páromat is.én akkor még nyugodt voltam.8-9 perces fájásoknál mondta anyu h menjek tusolni,és hívja aput h mikor ér haza bevinni.hát mikor el kezdtem tusizni akkor kapott el az idegesség de mire végeztem már el is múlt.mindenki addigra tiszta ideg volt körülöttem,futottak fel,s alá,én meg csak nyugodtan tettem a dolgom,készülődtem,szépen lassan.szal én nem kapkodtam.borotválkozni és hajat nem mostam,mert elötte 1-2 nappal volt mindkettő,igy nem tartottam fontosnak,de belefért volna az időbe.

könnyű és gyors szülést kívánok mindenkinek aki elötte áll még.és sok egészséget mindenkinek.

3 hós kicsóka anyukája

Szerintem, aki rajtad kívül várja a babát 8fétj, nagyszülők), mindig idegesebb, mint te.

Én alapből nagyon izgulós, pánikolós vagyok, előre féltem attól is, szülésnél mi lesz, hogy fogom kontrollálni az idegességem.

Mindkét terhességemnél napokkal hamarabb kórházban voltam, leginkább azért, mert messze lakom a kórháztól és biztonságban akartam tudni magunkat.

Az elsőnél éjjel 1-kor elfolyt a magzatvizem, és reggel 7-ig nem voltak fájásaim. Addig sétálgattam a szülőszobán a férjemmel, beszélgettünk, hülyéskedtünk, telefonálgattam, SMS-ezgettem a barátnőimmel....utólag ma se értem, hogy lehettem ennyire nyugodt, derűs. Máskor attól betojok, ha be kell mennem mondjuk az OTP-be ügyet intézni. :-) Amikor beadták az oxitocint, beindultak a fájások, de akkor se lettem ideges, hanem mindig az járt a fejemben, hogy igen, ennek így kell lennie.

A második szülés rögtön 2 perces fájásokkal indult (1 napja már bent voltam a kórházban a távolság miatt). Nagyon fájt és nagyon intenzív volt. Az egyetlen, ami járt a fejemben, hogy legyen már vége!!!! Ja, és hogy a férjem odaérjen legalább a köldökzsinór elvágására!!! :-))

Nekem nem volt túl sok időm félni tőle. Amúgy sem féltem, de előző nap eszembe jutott, hogy mi lesz nemsokára, és olyan érzés, izgalom fogott el, mint érettségi előtt, vagy mint államvizsga előtt. Azzal nyugtattam magam, hogy azt is átvészeltem, így a szülés után is jó lesz már.

Délután kezdődtek a fájások, de szinte semmilyenek nem voltak. Estefele mentünk a kórházba, és még az autóban is úgy gondoltam, hogy úgyis hazaküldenek, ilyen enyhe fájásokkal. Csak akkor tudatosult bennem, hogy még aznap baba lesz, amikor a szülésznő leeresztette a magzatvizet. Na akkor gondoltam rá, hogy ez a babuci még ma így vagy úgy de kijön onnan. Onnantól kezdve kíváncsiság, várakozás volt, de ez már a kórházban. Otthon a biztonság kedvéért azért zuhanyoztam, szőrtelenítettem, szóltam a páromnak, hogy jöhet, bepakoltam még a csomagba a hiányzó dolgokat, szóval elég nyugodttan indultunk neki.

Szerintem inkább ahogy írtad: nem félelem volt, hanem várakozás, kíváncsiság, hogy most mi lesz, milyen lesz, de egy csöppet sem volt idegeskedés. Valóban inkább a rokonok részéről nagyobb :o)