Ha orvost fogadtam a szüléshez, akkor a szülésznőnek is kell adnom valamennyit? Ha igen, mennyit?

Kifejezetten örülök, hogy így felháborodtatok a válaszomban a MINIMUM kifejezésen.:) Természetesen nem kötelező adni, de szerintem ha valaki ad, akkor 2-3000 forinttal ne égesse magát. Akkor inkább ne adjon semmit, nem Ő lesz az első. Ha viszont van annyi pénze, hogy adjon, akkor 10.000.-ft-nál kezdődik. Mégegyszer mondom, ha VAN. Viszont ha ez gondot jelent, akkor tényleg inkább ne adjon semmit, mert akkor az azt jelenti, hogy nagy szüksége van a pénzre, és akkor költse inkább a kisbabájára. Ezek közé a kismamák közé tartozom én is, ha ez valakit megnyugtat. :)

Negyvenezret szántunk a dokira, de végül 30at kapott ő és 10et a szülésznő, mert ott volt végig, és aranyos volt.

Nekem volt orvosom, szülésznőm. Az előbbivel régi jó barátság alapján nem üzleteltünk, ajándékot kapott, de az is kínos volt neki, ez viszont belefért és nem volt sértő (elég jó piát vettünk). A szülésznőt felfogadtuk. Azt mondta, nem kér semmit, hanem örül, hogy valaki ilyen felkészülten várja a babáját. A végén adtunk neki 25-öt, mert rengeteget segített és ezer százalékig elégedettek voltunk vele, valahol azt olvastuk, ilyesmit kell, és annyira kétségbe volt esve, hogy ő nem pénzért csinálta, ő maximum egy kávéra számított, és most mi legyen. A férjem kierőltette, hogy tegye el, cserébe amíg a kórházban voltam, naponta többször meglátogatott, rengeteg plusz-dolgot elintézett (pl. gyakoribb ágyneműcsere), illetve többször hozott nekem ajándékba egy joghurtot, egy almát, apróságokat. Szóval a jelek szerint arrafelé nem volt szokás a szülésznőnek komolyabban fizetni. Ha nem fogadott, szerintem a virág vagy a kávé is elég. Illetve a legvégén az egyetlen nagyon kedves csecsemősnek is adtunk egy doboz bonbont, ő tényleg sokat segített, de ő is meg volt illetődve, s ahogy láttam, rögtön szétosztotta a többi nővér között. Az öcsém súlyos betegen feküdt hónapokig kórházban. Anyukám néha sütött pogácsát, nyáron vett jégkrémet, vitt kávét vagy csokit a nővéreknek, irtó hálásak voltak érte, szóval nyilván ott sem volt szokás a dagadt boríték. Az orvosoknak meg piát és desszertet vettek. Anyósom ugyanezt a szituációt apósom betegsége alatt úgy oldotta meg, hogy borítékozott, ugyanabban a kórházban. Semmivel sem bántak vele jobban, sőt. A kórházi dolgozókat meg kell becsülni, adott esetben lehet honorálni, de az sem normális, hogy valaki egy ügyeletesnek iszonyatos összegeket adjon. Különben minek fizetünk tb-t?