Egy kislányos szüléssztori. Én is szeretném veletek megosztani, érdekel?

Szülésem története:

2008. július 18.-án este kezdődött el gyengébb fájásokkal, ami épp csak arra volt elég, hogy ne tudjak pihenni. Szóltam az éjszakás nővérnek, aki nagyon kedvesen elkísért egy NST vizsgálatra, ami szintén csak gyengébb fájásokat mutatott, így visszamentem a szobámba de a pihenés akkor sem ment. Egyre erősebeknek éreztem. Éjjel 2-kor újból szóltam a nővérnek Ő meg szólt az orvosomnak, aki épp ügyeletes volt. Megvizsgált és a méhszájam 1333 volt. Azt mondta, hogy készítsenek elő és a burokrepesztés fél 4-kor lesz. Nagyon megijedtem mindenem összeugrott. A vizsgálóból visszamentem a szobámba a holmiért és 1-2 könnycseppet is elmorzsoltam. Talán az ijedségtől talán az örömtől. Nem is tudom. Megkaptam a beöntést, elvégeztem a dolgom és elmentem tusolni. Utána szóltam apának, aki 2-szer kinyomta a telefont, mert azt hitte, hogy az ébresztő. A 3. hívást már felvette, és izgatott hanggal kérdezte, hogy jöjjön-e? Mondtam neki, hogy igen jöjjön. Olyan gyorsan pörögtek a percek, hogy már fél 4 volt. Felfeküdtem a szülőágyra és egy fájásnál a doki egy hosszú tűvel, megrepesztette a burkot. Apa abba a pillanatban odaért. Egyből 0555 lett a méhszájam. Onnantól kezdve lett igazán nehéz. Jöttek a 2 perces fájások. Fél 6-ra a méhszáj már 0888 volt. Azt mondta az orvosom, hogy kb. egy óra és megvan a baba. Nagyon szépen haladtunk. Jöttek, csak jöttek a fájások. A méhszájam viszont egy óra múlva a jóslat ellenére is csak 0888 volt. Sőt még 2 óra múlva is. Akkor már éreztem, hogy nyomnom kell. Azt mondta a szülésznő, hogy tartsam vissza. 1 teljes óráig visszatartottam. Fél 9-kor tűnt el a méhszáj. Mondta a dokim, hogy „akkor nyomjuk ki az a gyerkőcöt.” Akkor már örömömben sírtam, hogy nemsoká láthatom a kislányom, de nem jött. Bent volt már ekkor 3 orvos és legalább ennyi szülésznő is. A 3 orvos 3 felé feszített, olyannyira, hogy már látták a fejét, amikor még egy picit sem jött lejjebb. 10 –szer 3 nyomás után mondta orvosom, hogy menni kell császárra. Nagyon szomorú lettem és magamat okoltam, hogy nem bírom megszülni. Hirtelen mindféle vizsgálatot elvégeztek rajtam. Meghallgatták a tüdőm és adtak egy olyan gyógyszert, amitől elmúltak a méhösszehúzódások. Már le is vetkőztettek és toltak a műtőbe. Minden olyan furcsa volt. Remegtem a félelemtől és a fáradtságtól. Egyedül és kiszolgáltatottnak éreztem magam. Láttam, ahogy belém nyomták az altatót és abban a pillanatban már aludtam is. 10 perc múlva, apa elmondása alapján 2008 július 19.-én 9:50-kor már kint is volt Regina Panna , 4100 grammal és 54cm-rel. Fél óra múlva visszatoltak a szobámba és belesúgták a fülembe, hogy egészséges és szép nagy a kislányom. Aludtam is tovább. Délben ébredtem arra, hogy apa simogatja a kezem. Egyből Regiről kérdeztem, majd megnéztem a hasam. Fél 1-kor már kint volt nálam szopizni. Ennél boldogabb még sosem voltam. Minden fájdalmat és kínlódást megért ez a csöpp kis leányzó. Onnantól kezdve lettünk igazi család.

Összegezve életem egyik legfájdalmasabb mégis egyben legcsodálatosabb élményét éltem át. Örök második lettem, a gyermekem érdekeit fogom szem előtt tartani. Köszönöm szépen a családomnak, a szüleimnek és a legfontosabb a páromnak, hogy 9 hónapon át és most is segítenek és mellettünk állnak.