Tényleg annyira kell félni a szüléstől? Császár vagy sima szülés?

fájt, de megmondom őszintén, rosszabbra számítottam. Nem volt kellemes, sőt, néha azt hittem, hogy beledöglök, de két fájás között valahogy ki tudtam pihenni annyira magam, hogy bírtam tovább (pedig azt hittem, ezt már nem lehet fokozni) :)

volt vesegörcsöm, az például kevésbé fájt, mégis sokkal nehezebben viseltem, mint a szülést.

Nem kell félni, elkerülni lehetetlen, de simán ki lehet bírni a fájdalmat. Én 7 órán keresztül kaptam oxytocint, nagyon erős fájásokat generált, tágítottak kézzel is, mert nem tágultam, hát akkor hisztiztem, hogy nem fogom kibírni, de vége lett. És tényleg igaz, hogy amint megkapod a babát, elfelejted az egészet! :)

Én természetes úton szültem, gátat vágtak, de másnap már simán ültem, egy hét múlva semmit nem éreztem a sebből, a császárosoknak meg hetekig ott a fájdalom... hacsak nem sűrgősségi császár kell, szerintem jobb megúszni.

Engem is mindenki agyon ijesztgetett. Főleg anyu. Munkahelyen is mindig kérdezték, hogy "naaa és nem félsz"? Nem. Minek? Jobb lesz tőle? Nem. Nézz körül, mennyien túl vagyunk rajta, és annyira nem borzalmas a dolog, hogy egyik-másikunk ne vágjon bele másodjára, harmadjára, stb. Amúgy igen, ott helyben néha az anyámat eladtam volna, ha segít, de mi pl. 2,5 óra alatt túl voltunk az egészen, tokkal-vonóval. Maximum 1 nap az életedből. Azt fél lábon is kibírja az ember.

Szóval ne félj. A félelem gátat ad. Vagy törődj bele, hogy igen, rossz lesz, vagy légy optimista, mindegy melyik utat választod, csak ne agyalj.

Nem kell félned, ez egy természetes folyamat. Nekem indították (túlhordás miatt), hamar, gyorsan jöttek a fájások. Akkor nem, de most nagyon szívesen emlékszem vissza rá. :) Az mindent elfeledtet az emberrel, amikor a kicsit a karodban foghatod. :) Van értelme, nem is kevés!!! :) Én is izgultam, de abba gondoltam bele, hogy régen is megszültek a nők. Nem? Akkor pedig hol volt fájdalomcsillapító, császármetszés stb...

Ne félj!!!