Hogyan szülhetnék gyermeket ezzel a fóbiával?

El kell dontened, hogy mit akarsz jobban. Keresned kellene egy terapeutat is...sokat segitene.

Edesanyad egy igazi........!!!!! Soha az eletben nem fogom megerteni az ilyen noket!!!!!!!

A terhesseg, egy uj elet sokkal tobbet jelent mint a vilagraszaras. Ami van akinek faj es van aki tul van rajta hamar.

En 36 voltam amikor a Kisfiam megszuletett. Kenjutazas volt a terhessegem? Nem..sajna nekem nem adatott meg. De a vegeredmeny ami szamit. Lehet neked is erre kellene gondolnod: a vegeredmenyre! Akkor talan felre tudnad tenni az agyadban a dolgokat.

Mellesleg a gyerekkori legjobb b.nom pontosan azert nem szult amiert te is odzkodsz a dologtol. Elfogadtam, megertem megis olykor megemlitem, hogy meg van 2 eve es bezart a bazar....Neked meg van 5 eved es bezar a bazar. Mi az amit jobban szeretnel: neked kell valasztani.

Anyád egy gyökér!

Te meg nagy valószínűséggel az anyád által okozott lelki sérülésektől szenvedsz!

Ezeket a gondolatokat el szokta nyomni a gyerek utáni vágy! És ha egyszer eljutsz odáig, hogy sikerül leküzdeni ezeket, akkor látni fogod, hogy egyáltalán nem olyan az egész terhesség-szülés-szoptatás, mint amilyennek itt leírtad!

Időben kérj segítséget egy pszichológustól!

Hidd el, a maga nehézségeivel, a babavárás, szülés és gyereknevelés a csoda!!

van egy két és fél éves kislányom és útban a tesó.

Ne hidd el senkinek, amit mond, mert magadnak kell megtapasztalni.

Örökké bánnád, ha kihagynád, és anyád miatt kicsúsznál az idődből.

Pár hónap pszichológus és ahogy meglátod az UH-n a babád szív verését, meghallod a hangot és látod a fejecskét, kezeket, lábakat, nem lesz több kételyed.

Vágj bele!

Életed legszebb korszaka lesz!!

Mutasd meg, milyen egy anya! ;)

Pszichológus.

És próbáld ne a legrosszabb végéről megfogni a dolgokat, hisz semmi sem biztos. Én maximálisan szerencsésnek mondhatom magam, a terhesség egyetlen negatív tünetét nem produkáltam, semmi kiszolgáltatottságot nem éreztem-ezzel mondjuk nem is tudom mire gondolsz?

Nem volt aranyerem, nem volt vizeletcsepegés, sem hajhullás sem fogromlás.

A szülés valóban fájt, de undorító egy percig sem volt, kicsit sem.

Ha nem akarsz szoptatni nem kötelező.

Szóval nem annyira borzalmas ez az egész mint ahogy látod, próbálj pozitív történeteket is olvasni, meghallgatni.

Én azt mondom nem értél meg rá, hiába szereted a gyerekeket az utcán, mert olyan tündériek ahogy írod, de te még nem értél meg arra hogy te magad anya legyél. Lehet már lassan kicsúszol az időből, de ez van

Szeritnem inkább fogd fel úgy, hogy ezek amiket leírtál a gyerekkel járnak, ez van, valóban csöpögni fog a cicid, de amúgy nem muszáj szoptatni ha annyira nem akarsz, sőt nem is mindenkinek van elég teje. Nekem sem volt, pedig nem voltak ilyen gondolataim. A szülés fájdalmas valóban, de ez szintén ezzel jár, nézz körül, szerintem több két vagy akár három gyerekes családot is látsz, tehát láthatod, hogy azért ki lehet bírni :)

A terhesség alatt nem feltétlenül vagy kiszolgáltatottnak lenni. Én ugyanúgy elvoltam mintha semmi nem lenne, ugyanúgy mászkáltam, nem sokat ültem a fenekemen. Nem volt hányingerem, nem hánytam, tényleg jól voltam. Soha nem hittem ha valaha terhes leszek ennyire semmi tünettel nem fog járni.

Tedd túl magad ezeken, hogy fáj a szülés és hogy undorító, amúgy abból nem sokat látsz, ha nem akarsz. Hidd el én is iszonyodom az ilyen dolgoktól és én előre szóltam ott, hogy semmit nem akarok látni amit nem kéne..... és a babát is szépen tisztán adták oda, tényleg nem láttam semmi gusztustalant.

Szülés után maradhatnak valóban testi változások, de ez sem mindenkinél, és ha marad is azért szeritnem ritka hogy annyira drasztikus lenne. Persze változás lesz de azért nem biztos hogy annyra mit te elképzeled.

Ne fogd fel ennyire tragikusan, undorítóan, ez egy természetes dolog, mint ahogy öregedsz, mert azért öregszel :) és a tested már nem olyan mint 20 évesen, szóval hiába aggódsz a testi dolgoktól, szülés, terhesség nélkül is változol, csak nem veszed annyira észre, de hidd el változol.

Párod van? Hogy áll ehez a témához?

Szeritnem inkább beszélgess kisgyerekesekkel, esetleg a környezetedben vagy pszichológus is talán tud segíteni.

Biztos köze van anyukád hozzáállásának is. Nálad azért biztos már nem arról van szó, mint egy 20 évesnél akitől folyton kérdezik mikor lesz már baba és hasonlóképpen vélekedik mint most te, ő valóban nem érett meg rá még. Szeritnem te sem :) de lehet nálad más dolgok is szerepet játszanak.

Jó tanács a pszichológus, de 39 éves vagy, nem tudom, mennyi idő alatt tudna "kikezelni".

Az nem opció, hogy császárral szülj, és tápszeres legyen? Mielőtt jól mindenki lepontoz: egy ennyire súlyos esetben NEM lenne jobb a gyereknek, ha szoptatnák. Megérzik az anya állapotát, ha undorral teszi amit tesz, akkor kb. úgy fog járni felnőtt korára, mint a kérdező.

Holdviola!

A terhességtől is irtózik, higy csinálna végig 9 hónapot?