Apás szülés esetén kinél miben tudott segíteni a férje/párja?

Számomra már csak a jelenléte is megnyugtató volt.

Féltem,őszintén megmondom,hogy minden rendben menjen.

Ő pedig biztatott,lelket öntött belém,dicsért,hogy ügyes vagyok,jól csinálom és nemsokára megszületik a mi pici kincsünk. :)

A kitolásnál mellettem állt,az ágy mellett.Aztán mikor kibújt a lányunk,akkor csinált pár képet róla,illetve ő vágta el a köldökzsinórt is.

Nekünk pozitív élményként maradt meg az apás szülés.

Azzal hogy ott volt es az o kezet szorithattam. Vizes torolkozovel torolgette a homlokom.. keres nelkul teljesen 'kiszolgalt'. segitett zuhanyozni mikor mar nem volt erom, es batoritott mikor haza akartam menni, h nem birom:-D. Nagyon jo volt h ott volt. O tehetetlennek erezte magat, de en nagyon egyedul lettem volna nelkule!

Kitolasnal mellettem ult, semmit nem latitt, es ahpgy kint volt a baba ment vele a meresre, a furdetesre, mindenhova!

Apuka vagyok. :)

Bent voltam a szülésnél, pedig nem jártam olyan apás szülés előkészítőre.

Befogtak dolgozni... Törölgettem a nejem homlokát vizes rongyal, meg tartottam az egyik lábát, mert mindíg lecsúszott a bába derekáról. Illetve összevarrás elött nekem kellett kinyitnom a sebvarró cérna tasakját.

A legjobb rész az volt, h a csemetém mosdatása után én kaptam először a kezembe a kisfiamat.

Egy életre szóló élmény volt.

Nekem a fájásoknál volt a legnagyobb segítség. Azt hittem belepusztulok, annyira fájt a derekam. Szó szerint életmentő volt, hogy masszírozta a férjem.

A kitolásnál sajnos nem volt közvetlen mellettem, mert leesett a fiam szívhangja,és az orvosom behívta az ügyeletest is,szóval hirtelen olyan sokan lettek a szülőszobán, meg körülöttem, hogy talán nem is fért volna oda, meg arrébb is küldték.

De ahogy kibújt a fiam, már újra mellettem volt, ő vágta el a köldökzsinórt, és a kezében volt a pici, úgy ült mellettem, amíg engem varrtak.

Nekem életmentő volt, hogy mellettem állt végig. 32 órát vajúdtam, azt hittem, hogy ott halok meg még a szülés befejezése előtt. Egy darabig fogtam a kezét, első nap még beszélgettünk, másnap már csak hallgattam, de végig próbált lelket önteni belém, ami nagyon kellett akkor. Próbálta masszírozni a derekamat, ahogy javasolta a szülésznő, de elhajtottam szegényt a fenébe fájás közben. Ihattam óránként pár kortyot, az utolsó órákban abban is segítenie kellett. Sajnos hánytam is kétszer, akkor valahonnan kerített nekem egy tálat. A végefelé nagyon sokat segített a fájásoknál, hogy beszélt hozzám és hogy egy pillanatra se hagyott magamra. Egyébként nem tudom, mi lett volna, addigra minden erőm elfogyott.

A kitolásnál mellettem állt, máshol a terem berendezése miatt hely se lett volna. A lábamat nem kellett tartani, és volt az ágyon két kapaszkodó, azokat szorítottam kitolás közben (a férjem és a keze mindenképpen így jártak jobban). A babánkat rögtön el kellett vinni, ezért ő nem segíthetett semmiben, maradt mellettem és fogta a kezemet, amíg a doki elrendezett.

Paromnak mar van ket gyerkoce,bent volt a szuletesuknel.februarban szuletett a kisfiunk,azt mondta most erezte azt hogy tenyleg tudott segiteni,nem csak nezo volt.:)

Nekem fogta a fejem,a labam kitolaskor,itatott,vegig velem volt 12,5 ora alatt pedig nagy cigis meg kaves.

Masszirozott,meg mindent megtett amit kertem.mikor ramtettek a babat elsirta magat.olyan jo volt latni.egyutt csinaltuk meg.:)