Szült valaki 16-7 évesen? Vélemény?

"Szerintem ha Ő gyermeket vállal 16-17 évesen az a saját szíve joga. Senkinek nincs joga párcáttörnie a feje felett meg itt adni a valakit"

Az a baj tudod, hogy NEKÜNK tényleg nincs jogunk pálcát törni felette, de annak, aki el fogja tartani a gyerekével együtt évekig, na annak van. Azért ez a "csak az ő dolga" "az ő szíve joga" stb. azért erős. Az ember ennyi idősen még azt is megkérdezi és engedélyezteti az anyjáékkal, hogy egy hörcsögöt hazavigyen, nemhogy azt, hogy esetleg kimarad az iskolából és visz egy gyereket hirtelen...

Utolsó, nekem a gyermekvállalással nincs bajom.

Azzal viszont, hogy magukat felnőttnek érző tinik ész nélkül dugnak és utána a szülők nyakára szülnek, már nagyon is sok.

Jó, szüljön 16-17 évesen, de utána menjen dolgozni, amint tud. Segítek neki, de nem gondolom, hogy nekem kéne 100%-ban eltartani a gyerekével együtt.

Ja, hogy ő esetleg élne még - mint sok ilyen korú anyuka? Hát, nagyon sajnálom, ott egy kisbaba, aki felé felelősséggel tartozik - ha már védekezés nélkül szexelni nagynak tartotta magát, akkor ezentúl is viselkedjen úgy.

Utolsó, ez általánosítás, de gondolom abból általánosítasz, amit a környezetedben látsz. Én sajnos olyanokat látok, hogy az ész nélkül dugó tinik ész nélkül mennek abortuszra, sajnos. Sajnos, mert az abortusz önmagában egy rossz dolog, az már más kérdés, hogy egy éretlen felelőtlen tini esetében ez az egyik rossz megoldás, mert a másik megoldás sem jó, csak ott egy pici életnek van esélye megszületni.

Én úgy gondolom, hogy ha egy tini teherbe esik, még nem biztos, hogy ész nélkül-vagyis védekezés nélkül- szexelt, mert ugyebár előfordulhat ez felnőttnél is, védekezés mellett, kicsi az esély rá, de előfordul. Nézzük pozitívan. Ha az a tini meg szeretné tartani a gyerekét, és nem rohan ész nélkül abortuszra, az már egy plusz pont, hisz gondolkodik, felelősséget akar vállalni. Oké, hogy a szülei nyakára szüli, de azért neki is ott kell lenni ám, terhesnek lenni, szülni, anyává válni, áldozatokat hozni. Én tisztelem-becsülöm azokat akik tiniként váltak anyává, és bebizonyították, hogy jó anyák tudnak lenni, felelősségteljesen, éretten gondolkodni. Mert ez a nehezebb út.

Az anyagiak meg. Ha én vagyok a szülő, és a gyerekem azt mondja, anya én erre és erre az egyetemre akarok menni, de fizetős, vállalod a tandíjat? Ha ki tudom fizetni, vállalom, nem? Azt szeretném, hogy a gyermekem álma valóra váljon nem? Ha megtehetem, hogy mire felnő, kocsit, házat vegyek neki, akkor veszek is, vagy legalábbis hozzásegítem, nem?

Akkor ha azzal a kéréssel állna elő, hogy anya én nem szeretném elvetetni a babát, szeretném megtartani, de egyedül még nem tudom eltartani, mert még nincs munkám, be kell fejeznem az iskolát stb. tudsz segíteni nekünk addig? Miért ne segítenék? Jó esetben a nagyszülők akkor is segítenek ha tudnak a fiataloknak, amikor azok már a saját lábukon állnak. Nekem anyukám már nyugdíjas, de ha meglátogatjuk, mindig dugdossa az unokáknak a nekik kuporgatott zsebpénzt, mert örül, hogy adhat nekik. Pedig nem az ő nyakára szültem őket...

15-ös: nem, a környezetemben hálisten nem látok erre példát, de védőnőként sajnos nem is egyet. :(

14. voltam