Lehetséges, hogy az anya a férje ölében ülve vajúdik? Közben átölelik egymást.

Lehetséges, ha otthon kezdődik a vajúdás, ott azt csinálsz amit akarsz míg be nem érsz a kórházba.

Ha beértél már az orvos diktál nem te sajnos.

Én is sétálgatni akartam, de lefektettek és rám tették az NST tappancsait, nem kelhettem fel, az oxitocin is be volt kötve a karomba.

Volt már oriási görcsöd, nagyon nagy fájdalmad?

Amikor az embernek ilyen oriási fájdalma van, egyáltalán nem tud ülni, föleg nem más ingatag ölében.

Persze megteheted, de nem fogod tudni.

Èn szülés initásra mentem be a 42-ik héten és éppen az orvos elött ültem, aki az infuzios tüt akarta bekötni, és két oriási fájás jött(mielött még bekötötte volna), és egyböl felálltam, mert ülve még nehezebb volt.

Ülve eleve nem lehet szülni, vagy állva lehet,térdelve vagy feküdve. Nálunk ameddig csak lehet állva tartanak, majd térdelve, és ha úgy nem megy akkor oldalfekvésben. Ha komplikáció lép fel csak kell hátra feküdni.

Akik írták, hogy az orvos irányít, nem tudom, hogy melyik kórházban szültek.

Ahol én voltam (Tétényi úti), magzatvíz elfolyása után mentem be. Gyors vizsgálat, kicsit még csíptek a magzatburkon, aztán 20 percre NST-re kötöttek, hogy minden rendben van-e.

Utána bevittek a szülőszobára, bejött a férjem is és kettesben hagytak minket. Mondták, hogy ha kell valami, akkor kurjantsunk egyet a folyosón és jönnek. Fél óránként benézett az orvos vagy a szülésznő, hogy minden rendben van-e, de nem voltak bent állandóan - hanem kint, elérhető közelségben.

Én személy szerint a férjem nyakába kapaszkodtam és ott lógtam, nekem így volt kényelmes, állva. Gondolom neki is fárasztó volt, de hát miért csak nekem legyen rossz :)

Amikor sűrűsödtek a fájások, akkor tényleg elég volt kikiabálni egy "valaki jöjjön, történik valami"-t a folyosóra, pár másodpercen belül ott volt a szülésznő és még elnézést kért, hogy az orvosnak további egy perc ideérni, mert éppen a mosdóban van.

De még akkor is bármilyen testhelyzetben lehettem. Kitolásnál javasolták a guggolást, akkor a férjem meg a szülésznő segített guggolások után felállni, a doki meg félig-meddig feküdt a földön és nézte, hogy történik-e valami.

Pechemre komplikációk léptek fel, viszont kizárólag ekkor fektettek fel az ágyra. Férjemet se küldték ki, csak le parancsolták mellém egy székre, ahol nem zavarja a személyzet mozgását és további segítséget hívtak.

Utólag olvasgattam utána a nálam fellépő komplikációknak és az orvosi statisztikáknak - hát, elég csekély esélye volt a babának meg nekem is. Szerencsére profi szakemberek voltak, károsodás nélkül megúsztuk mindketten.

Egyrészt a környezet és a feltételek eléggé hasonlóak voltak, mint az "otthonszülés" (amit pont a saját példám miatt rettentő veszélyesnek tartok), senki nem zargatott, amíg nem volt muszáj. Viszont amint baj lett, azonnal ott termett szakképzett személyzet, mellettem toporgott a neonatológus is, aki a születése utáni ötödik másodpercben már vizsgálta a babát. Amint megbizonyosodtak róla, hogy egészséges, pár perc után vissza is adták.

No meg kéznél voltak eszközök és pár méterre a műtő, ahová később be is kellett vinniük, egyébként elvéreztem volna.

Így egyszerre volt biztosított a háborítatlan, barátságos környezet és a karnyújtásnyira levő orvosi segítség.