Külön szoba, vagy közös kórterem a babákkal?

Első babámmal egyágyasba kerültem, egyáltalán nem bántam, bár furán hangzik, az utolsó másfél nap már halálra untam magam... a folyosóra nem mehettem ki, be volt gyulladva a kicsi szeme.

Most kicsit félek, hogy hogy fogom viselni a többágyast-mert miért is lenne akkra szerencsém, hogy megint egyágyasba kerüljek, viszont a társaság-már ha jó a társaság-nagyon jól jöhet. Ha mindenki kulturált, jól szokták érezni magukat az anyukák.

Bár az az igazság, én örülnék most az egyágyasnak, mert kipihenném magam mésfél éves lányom (és férjem:-) után:-)

Én egyágyasba szerettem volna menni (fizetős), de tele volt a kórház. A dokim elintézte a 2 ágyast, és feltett várólistára az egyágyasra. Mikor műr volt ott hely, akkor sem mentem át, mert jól esett egy kis társaság.

Bár szerencsére az én fiam nem sírt. Viszont a szobatársamé igen, de egyáltalán nem zavart.

én szerettem egyedül lenni a babámmal. Egyrészt azért, mert amúgy is stresszeltem magam a kicsi ellátásával, és zavart a tudat, hogy a másik anyukát zavarhatja, ha az én fiam sír (kétágyasban voltunk, végülis normális, ha sírnak a kicsik, de engem stresszelt), másrészt pedig Romániában szültem, és nem akartam a román szobatársam miatt egész nap a román tv-t nézni. Szerencsére magyar szobatársat kaptam, úgyhogy ezzel nem volt gond.

Egy napig voltam egyedül, nagyon jól elvoltam.