Azokat kérdezném, akik oxitocinnal szültek: Milyen volt a szülésetek?

Hat órát vergődtem kétperces fájásokkal az oxitól, az ég világon semmit nem tágultam, és a baba sem indult el lefelé, úgyhogy császár lett. Végül kiderült, hogy azért nem indult el, mert a nyakán volt a köldökzsinór. 40+3-ra indítottak. Nem egy felemelő szülésélmény, magára a procedúrára nem is szívesen gondolok vissza, de szerintem az nem is azért van. Túl kell lenni rajta, és utána már minden rendben, a babával már minden szép :)

Oxival 9 órát szenvedtem. Halálközeli élmény volt. Császár lett a vége mert nem tágultam.

4 órát vajjúdtam, elég kemény volt, de egy fogműtét rosszabb...egyből 3-4 perces fájásaim lettek, 3 óra alatt kitágultam, ed nem fért át a baba a medencén, úgyhogy császár lett

Én már amikor szülőszobára kerültem, 4 ujjnyira voltam kitágulva (kb 5 óra alatt jutottam el idáig, itthon, fájt rendesen, de még nem kapartam a falat:)), aztán mikor bejött a dokim, adott oxit, hogy miért is nem tudom, hiszen igazán szépen haladtam. Az oxi beadási után két órával lett meg a kislányom, simán szültem, és nekem a varrás százszor rosszabb élmény volt, mint maga a szülés. :)

41+3 napon indított szülésem volt, oxitocint reggel 6-7 órától kaptam. Fokozatosan erősödtek a fájások, volt egy időszak amire nem emlékszem, félig ájult voltam vagy aludtam a fájások között. Nem tágultam, már szóba került a császár du. 14 óra körül. Azt mondta az orvos, ha addig nem lesz változás 16-kor visznek a műtőbe. Erre végül nem került sor, 15.55-kor született meg a fiam. Első szülés, nem tudom összehasonlítani sima szüléssel.

Utolsóhoz csatlakoznék,a varràs sokkal rosszabb volt. 8 ra mentünk nst re de kb 4 től màr fàjfogàlt. Vizsgàlatok stb kb 11 kor kerültem szülőszobàra,12 kor burkot repesztettek,na onnantól volt rossz,utàna kaptam oxitocint azt hiszem fàjàsgyengeség miatt ( kicsi vagyok a gyerek nagy volt nem volt elég a méhösszehúzódàs- ìgy magyaràzta a doki) utàna pikk pakk megszületett a fiam.

Én csak a legvégén kaptam (már tolófájások voltak), már nagyon ki voltam fáradva, mert sok-sok órája vajúdtam. A tágulás lassan, de haladt eközben. Azt mondta az orvosom nagyon nem mindegy mikor adják be, mert a végén már nem lesz nagyobb tőle a fájdalom, csak hatékonyabb lesz. Tehát nem uganaz, mintha arra adják, hogy táguljon már az ember. Igaza lett, nem fájt jobban, ugyanolyan erősen nyomtam, mégis hatékonyabb lett.

18 orat vajudtam osszesdn, es kb a 8. oranal kaptam meg az oxit, mert ne tagultam, es a fajasaim rendszertelenek voltak. Attol kitagultam, de sajnos a fiam rosszul akadt kijonni, igy a vege csaszar lett.

egesz ejjel vajudtam, de alig tagultam,viszont hangomat se lehetett hallani, csak ki es belegzessel el voltam reggelig,pedig fajt, ot perces fajasok voltak este tiztol, aztan reggel 7 tol adagoltak az oxitocint felorankent emeltek, 10 kor mar szoltam hogy nem birom olyan fajasaim lettek, de legalabb tagultam, 13:50re lett meg a babam, elso baba, fogalmam sincs hogy eltem tul, remalom szules volt szamomra,bar minden siman ment vegulis, viszont a varras nekem mar nem fajt annyira, ott volt amugy is a mellkasomon vegig a fiam, es az orvos is jo volt. Szerintem sokan azert mondjak azt hogy a varras rosszabb mint a szules, mert a szulesben elfaradnak, nagyon sok kint elnek at es utana meg egy kinzas jon es azt nehezebben viselik mar el ennyi szenvedes utan. En nekem a varratszedes sem volt gaz, tenyleg az orvosnak koszonhetem szerintem, mert profi volt, pedig ezer helyen szakadtam,es az aranyerem is nagyon csunyan kijott stb. Ja es szules kozben felajultan a vege fele mar kiabaltam mindenkire hogy mindek adtak az oxitocint, tonkretett teljesen , mert tul jol reagalok ra es nagyon faj :D es szedjek ki :D valami ilyesmire emlekszem :) de tuleltem, es a kisfiam is :)