Ti mit gondoltok arról, ha a 2 éves jelen van a testvére születésénél?

Egyetlen természetse folyamattól sem séröl a gyerek, FELTÉVE, hogy nem kezdi el valaki emiatt a cirkuszolást.

A természeti népeknél senkinek eszébe sem jut, hogy ez árthatna a gyereknek - és nem is árt.

A gyerek ilyen esetben elintézi annyival, hogy így lett meg a kistestvér, és többé nem témázik rajta.

Én ennek ellenére nem szülnék így, mert engem zavarna, ha a különféle családtagok a nemiszervemet csodálnák szülés közben.

Majdnem ott maradtam a szülésnél, férjem úgy jellemezte, hogy a legdurvább horrornál is rosszabb volt (addig a pillanatig, amíg ki nem bújt a pici)... Biztos hogy nem kényszerítenék egy 2 évest arra hogy lássa (de arra se hogy hallja), hisz mi a garancia hogy nem lesz a második szülés (is) problémás?

(Annak is lehet komplikáció, akinél korábban apró gond sem volt).

Hagyjuk már a természeti népeket. Egyrészt soha nem vizsgálták, hogy mentálisan mennyire egészségek, másrészt az ő kulturájuk már, felesleges a nyugati kultúrába beleerőszakolni. Őket is beültethetnénk a tévé elé, mondván nálunkis mindenki ezt csinálja.

Az amúgy erős gyomrú, felnőtt férjem is kiakadt a szüléstől, meg a tehetetlenségtől, hogy szenvedek és nem tud segíteni. Egy érzelemvezért két éves nem érti a miérteket, ő csak a szenvedő anyját látná.

A kérdésben említett anyuka egyébként tisztában van az otthonszülés szigorú szabályozásával és anyagi vonatkozásával is? Ezeket is intézi?

Hát, azért egy kétéves lehet érzékenyen veszi, ha látja az anyját "szenvedni" és fogalma sincs róla, hogy ez most tök természetes.

Persze, természetes folyamat és nem azt mondom, hogy feltétlen lelki beteg lesz egész életében, de azért a 2 éves gyerek nem a kitolási szakaszhoz való.

A természeti népek sem premier plánban szülnek az egész törzs előtt. Nyilván van aki jelen van, aki segít a szülő nőnek, idősebb és fiatalabb nőrokonok, nagyobb lánygyermekek, de nem sertepertél ott mindenki kisebb nagyobb kölke. A legtöbb állat is félrevonul a többitől, amennyire tud, mikor világra hozza a kicsinyeit.

A szex is természetes, de remélem senki sem gondolja, hogy gyerekek előtt kellene csinálni. Vagy bárki előtt...a halál is természetes, mégsem feltétlen szokták az emberek végignézni mások halálát.

Nyilván titkolózni sem kell a témával kapcsolatban, ha rákérdez valamire gyerek, el lehet neki érhető módon magyarázni, mi miért történik, de nem hiszem, hogy végig kéne mindent néznie.

Aztán meg jönnek a kérdések, hogy az óvónők nem bírnak a gyerekkel, mert folyton szüléseket "vezet" le az oviban meg képzelt placentát etet a társaival mikor ötórai teásat játszanak.

A gyerek nézőpontját leírták előttem, egyetértek velük. Nem neki való.

És szerintem az anyának sem. Épp elég magamra koncentrálni, nem hallgatni hogy anya nézd, anya te altass, anyaadjoninninemjóapától anyapelenkázzonátneapa - ahogy ezt a 2 évesek szokták.

2 éves a fiam. Attól halálra rémült szegénykén és hisztérikusan sírni kezdett, hogy húsvétkor az apja lelocsolt szódával én meg ösztönösen sikítottam, alig lehetett megnyugtatni. Utána egész nap el sem mozdult mellőlem és őrzött. Pedig ez azért nem olyan mint szülés :D.

A természeti népeknél sem nézetik végig a 2 évesekkel a szülést ahogy ezt leírta valaki, különvonulnak a nők és úgy folytatják le.

Én nem tudom, hogy miért erőltet valaki ilyesmit, és hogy miért hiszi azt hogy most ő mennyire természetes és mennyire felette áll mindenkinek értelmileg. Nagyon ki tudnak hozni a sodromból az ilyen észlények.

Van egyébként ilyen ismerősöm aki így tervezi a szülést. A nagytesót is otthon szülte. Szerintem egyáltalán nem normális.

Igen, csatlakozom az előttem szólóhoz.

A gyerek jelenlétében hirtelen felálltam és lefejeltem egy kinyitott szekrényajtót. K..ra fájt, szentségelni nem akartam előtte, úgyhogy egy összekuporodva nyüszítés lett belőle, gondolom az arcom is eltorzult.

Szerencsétlen úgy elkezdett sírni, hogy győztem a saját lüktető fejemet tapogatni, meg eljátszani, hogy nincsenek fájdalmaim és hurrádevidám vagyok.

Ez kb. egy percig fájt, a szülés meg órákig. Hááát, nem vagyok biztos benne, hogy nem traumatizálna ez egy két éves gyereket.

Egy kórházban, felnőttek között lehet mindenféle hangot kiadni meg szentségelni is, őket nem hatja meg, főleg a szakmai stábot. Egy gyerek viszont nem tudja, hogy miről van szó, neki a fájdalom az rossz, nem tud differenciálni.

Ha a felnőtt férfiak egy része képtelen részt venni benne, egy gyerektől miért várnánk el?