A 2. szülés tényleg gyorsabb/könnyebb, mint az első? Tudom, nem 100%, de általánosan.

Nem könnyebb csak gyorsabb. Nekem nagyon gyors volt viszont fájdalmasabb mindentéren, főleg a felépüles terén. olya méhösszehúzódásaim voltak már a gyerekágyon mikor szoptattam, hogy azt hittem maradt benn valaki és kiakar jönni.

Nekem ugyanolyan volt kb. Viszont az első 19óra alatt lett meg,a második 8. Nagyon nem volt mindegy. Nekem igy könnyebb volt a második. Felépülés nem volt gáz.

Nekem az volt a hosszabb, rosszabb! Az első 9 óra volt, a második 24 óra..

Első kézzel tágítással indítva, 8 óra után császár arctartás miatt, addig nagyon fájt, oxitocint is kaptam. Második 5 óra alatt meglett, nem voltak elég erősek a fájások, de sikerült természetes úton szülnöm. Nem volt vészes.

Az elsőnél szülés előtti éjszaka már csak 10 percekre tudtam elaludni, napközben is görcsölgettem rendszertelenül, a vajúdás java részét letudtam otthon. Reggelre rendszereződött 10-15 percesekre, szóltam is férjemnek készüljünk, ekkor elfolyt a magzatvíz egy része is. Kb. 8-ra értünk a kórházba 11:07-re lett meg, 3-4 nyomásra, sajnos gátmetszés is volt, így ülni sokáig nem volt kellemes utána, meg kellett 2-3 hét, hogy teljesen elmúljon a fájdalom. Második szülés előtti nap már szintén voltak fájások, pár nappal előtte már volt egy potya utam is a kórházba, mert hasonló volt az első szülés előttihez. Délben még uh-n voltam, ahol a szonográfus meg is kérdezte nincsenek e fájások, mert nagyon lent már a baba, egyből szülőszobára küldött, beöntés, wc, zuhanyzás. 14:47-re meglett, burokrepesztéstől számítva kb. 3-4 perc 2 nyomásra, a pozi streptora kapott antibiotikumot idő se volt beadni, gátvédelemmel így már délután törökülésben ültem az ágyon, viszont a vajúdás és kitolás alatt jóval erősebb volt a fájdalom mint az elsőnél, illetve az összehúzódás is kicsit fájdalmasabb volt.

Számít, hogy első vagy sokadik, de az az alapvető sztem, hogy milyen szülésről van szó. Az indított szülés sosem lehet olyan sima, hiszen az a gyerek még nem akar kibújni, csak valamiért az orvosok úgy látják jónak, hogy most már jöjjön ki.Az első szülésem indított volt (túlhordás miatt), és 12 órát vajúdtam, de oxitocin nélkül rögtön leálltak a fájások - pl. mikor kiengedtek a WC-re rögtön elmúlt minden. Arra is gondoltam már, h. nem is volt túlhordás, csak valamit elszámoltunk, és nem kellett volna engedni az orvosoknak, hogy gyakorlatilag a végén kinyomják belőlem a gyereket. A második szülés ehhez képest nem volt vészes, 4-6 óra össz-vissz, de lehet, hogy csak azért, mert időben, a maga útján ment a dolog. Fájt az is, persze, de csak a kitolásnál igazán, és az gyorsan ment. A tágulásnál tudtam szabadon mászkálni, mert nem lógott rajtam az átkozott oxitocin, a férjem masszírozta a derekam, az mindig segített.