Mi a véleményed erről?

Második válaszoló egyetértek!

Nekem császárom és sima szülésem is volt és egyáltalán nem bánom,hogy a második babámat simán szültem.

Az első babám farfekvéses volt,ezért lett császár.

Sokáig tartott a felépülés,szétnyílt a hegem,hónapok kellettek ahhoz,hogy teljesen helyre jöjjek.

Ráadásul a tejem sem indult be (lehet nincs összefüggésben a császárral).

Sima szülés után csak addig volt kellemetlen,amíg nem szedték ki a varratot.

Ha választani lehetne,a sima szülést választanám.

Sokkal "jobb",mint a császármetszés

Kicsit ilyen "vihar a biliben".

Tényleg sose derül ki, hogy ha császármetszés helyett sima szülés lett volna, az mennyire is lett volna sima.

Egyébként pedig tök mindegy, csak a baba és az anya is egészséges legyen! Ezen kívül semmi más nem számít!

Felesleges időpocsékolás utólag ilyenen pörögni.

Hüvelyi szülés is van ezer féle. A vajúdás, kitolás: mindenkinél más. Van, aki csodaként éli meg a természetes szülést, van aki poklok poklának. Ott is előkerülhet vákuum, fogó, kell-e gátmetszés, mennyit varrnak, merre szakadt-repedt, de a szobatársamnak a rekeszizma sérült, mikor a doki belekönyökölt. Más meg nevetgélve vajúdik, kettőt tol és kint van.

A természetes szülés után se pörög azon senki, hogy minek varrta a doki, vagy miért kapott oxitocint. Elhisszük, hogy kellett és így volt a legjobb. Mert semmi más nem érdekes, csak hogy a baba egészséges legyen!

Nekem farfekvés miatt írták ki a lányommal a programozott császárt, aztán a végére elszállt a vérnyomásom is, így a tervezettnél 2 nappal korábban kivették, nehogy baja legyen, mert 3 napig hiába tömtek vérnyomáscsökkentővel, nem sikerült normalizálni. Nem örültem, de tudtam, hogy ez a jó döntés az orvos részéről, aki amúgy természetes szülés párti, de ebben az esetben fel sem merült benne, hogy megpróbáhatnánk. Elfogadtam, itt a gyönyörű, makkegészséges, azóta már kétéves kislányom, és ez a fontos. De az nekem is rosszul esik, amikor degradálnakvalaminek, hogy jamegint, könnyebbik út... mintha lett volna választásom... de az igazán rossz az, amikor azzal jönnek, hogy a császár miatt mi nema kötődünk úgy egymáshoz, mint természetes szülés esetén. Tudom, hogy ez baromság, de nekem fáj, hogy páran alapból lenézik a kapcsolatunkat emiatt :( pedig egyébként nagyon kötődünk egymáshoz, éshogy az elején is nagyon könnyen és gyorsan sikerült egymásra hangolódnunk.

3-asnak: a szoptatás nem emiatt nem ment, én programcsászár után több, mint 2 évig szoptattam. Nem leszólás, félre ne értsd, csak így talán kevésbé bánt a császáe ténye.

Nekem is császármetszés volt.romlott a baba szívhangja és sürgősségi császár lett.mostanra már elfogadtam h mindkettőnknek így volt a legjobb,bár nehéz volt mert bele sem gondoltam szülés közben h ez lesz.

A felépülés is nagyon lassan nehezen zajlott.remélem lesz lehetőségem a hüvelyi szülést is megtapasztalni(bár nem tudom ilyenkor mekkora már rá az esély)

Egyszerűen mindig ledöbbenek, hogy egyes anyák a saját élményéhségük miatt képesek akár egy picit is kockáztatni! Nem, nem csak a baba élete a tét! Az elhúzódó vajúdás, egy minimális oxigénhiány is nagyon komoly sérüléseket tud okozni, mely később derül csak ki, amikor írás, olvasás, számolási nehézségek lesznek, vagy hiperaktivitás, figyelemzavar, magatartási problémák stb.

Ugyanis pszichológusként tele vagyunk ilyen páciensekkel! A legtöbbjük anamnézisében benne van valamiféle komplikáció, nehézség a szülés, terhesség alatt.

Szóval én kicsit másféle szemüvegen nézem a dolgokat. A császár egy lehetőség, hogy ne legyen baj, ha esetleg valamilyen körülmény nem ideális.