Ment valamelyikőtök borzasztó lelki és idegi állapotban szülni?

Hű, nehéz lehet nagyon. Most amúgy is labilisabb, érzékenyebb vagy, talán még erősebben éled meg, végletesebben hatnak rád a rossz dolgok. :(

Megpróbálom magam a helyedbe gondolni. Szerintem ha bátran és gát nélkül kisírod magad, az mindig jót tesz. Ha kibeszélős típus vagy, akkor mindenképpen beszéld át barátnővel, testvérrel.

Ha megszületik a babád, nagyon nagy eséllyel Apukád is visszazökken a régi énjébe.

Amúgy, szüléskor meg úgyis majd a pillanatnyi események fognak magukkal ragadni, mint egy gőzmozdony, szóval azon kár filózni, hogyan mész majd szülni. Csak ne hagyj otthon semmi fontosat. :) Pakolj be időben, ott helyben meg már majd nem foglalkozol semmi mással, csak a születendő gyermekeddel!

erős vagy!

Sajnálom és részvétem. Azzal tudlak "nyugtatni", hogy én az elsőt elég bizakodóan vártam, mégis sok kórházasdi után végül pár hétre az intenzíven kötöttem ki. A másodiknál ezért totál remegős halálfélelmem volt egész terhesség alatt, és élesben meg majd elájultam az idegességtől, mert meg voltam győződve, hogy ezúttal nem úszom meg - de erre hiába vártam, mert minden nagyon jól alakult.

Persze nem tudhatom, apukáddal min vesztetek össze, de ha csillapodtak a kedélyek, legalább vele meg kéne próbálni rendezni... Az élet túl törékeny és értékes a sérelmek tartogatásához.

Ha van, akire támaszkodj (párod, testvér, barátnő), kérd meg, hadd beszéld ki magadat neki.