Hogyan bírtátok elviselni a szülés fájdalmát? És utána mikor épültetek fel? Mindig van varrat szedés vagy nem is feltétlenül kell varrni?

A második szülésem után százszor inkább a császárt választanám :(

Nekem nagyon fát, de egy hangom nem volt. Nem azért, mert akkora hero lennék, hanem mert képtelen voltam hangot kiadni magamból. Nálunk baj volt... A baba a szülőcsatornában elakadt, a zsinór a nyaka köré tekeredve háromszor. Ahogy jött és erősödött a fájás, a babának úgy lassult a szívverése :( A doki kinyomta belőlem a babát, őt oxigén alá vitték, engem meg 1,5 órán keresztül varrtak, meg mindenfélét nyomtak belém, hogy csillapítsák a vérzést. Magas hüvelyfal szakadás, méhnyak is repedt. A szülés után 4 hónapig véreztem, nem pecsételtem, hanem mintha közepesen menstruáltam volna. Az első szülésem egy leányálom volt :) Ott rögtön utána azt mondtam, hogy bármikor újra végigcsinálnám. :) Ott senkit nem érdekel a fájdalomküszöböd, ha beindul nincs visszaút, ki kell bírni és ki is fogod! :)

Ahogy mar korabban is irtak, szerintem nagy szerencse, hogy vajudas kozben mar nem lehet meggondolni magunkat, kulonben lehet, hogy tizedik eve bent varna a gyerekem. :)

Bekem eleg magas a fajdalomkuszobom, kulonosebben nem feltem a szulestol sem, nem foglalkoztatott a tema, mert nem akartam elore felni miatta.

Az elso szulesem hurtelen indult, bevezeto fajasok nelkul belefsopoentem a 3 perces, durva fajasokba. Az elso nehany utan azt gondoltam magamban, hogy “OK, kiprobaltam, ezt nem akarom, visszacsinalnam.” Hozzateszem, hogy engem az remisztett meg, hogy a szuleszno elotte mondta, hogy elso szulonel a 10-15 oras vajudas varhato, szoval inkabb tartalekoljam az energiamat es probaljak aludni.

Emiatt estem ketsegbe, azt hittem, hogy gyenge vagyok, ha mas ilyen fajas mellett aludni tud, nekem meg fajas alatt meg a hajam tove is gorcsolt szinte...

Egy oran belul mar ket percesek voltak, jo hosszuak, akkor jottem ra, hogy szerintem en nem fogok fel napig vajudni meg. Azutan ereztem azt, hogy inkabb fajjon minel jobban, minel gyakrabban, mert annal hamarabb vege. En nekem rengeteget segitett mentalisan, azutan sokkal jobban viseltem a fajdalmat, probaltam pozitivan megelni. Minel jobban faj, annal hamarabb kint lesz a gyerek es jobb lesz neki is, nekem is.

(A sejtesem jo volt, negy ora volt a kitolas vajudassal egyutt.)

A masodik szulesnel mar rudtam, hogy mire szamithatok, eleve ugy alltam hozza, hogy a fajas “jo es szukseges”, nem szabad felni tole.

Neked is bartam javaslom ezt a modszert, illetve azt, hogy elore ne parazz emiatt. Teljesen felesleges, mert ha akarsz gyereket, akkor igy is, ugy is megtortenik, nem kell elore izgulni miatta.

Epidularist is kerhetsz nyugodtan, az sokat segit a vajudasnal. En nem kaptam (elso szules tul gyors volt hozza, a masodiknal en eleve nem akartam).

A felepulesem konnyu volt, barmilyen hihetetlen, de miutan kijott a gyerek mar nem fajt semmi. Kellemetlen erzes volt inkabb a huvelyemnel, illetve mintha minden be lett volna itt dagadva, erzekeny volt, de nem fajt. Nekem ugyan gatmetszesem nem volt, gatvedelemmel szultem mindketszer es sikerult. A mehszajam repedt a masodik szulesnel, de az pl nem fajt, amikor varrtak es utana sem, varratszedes nem volt, mert kiestek maguktol.

Nekem szulesek utan a szoptatas fajt egy ideig, illetve a mehem gorcsolt szoptatas alatt (ez normalis es hasznos, de mindketto kibirhato fajdalom volt.