Volt valakinek olyan élménye, hogy megalázva érezte magát szülés közben vagy után?

Mindenképp nézz utána a kórháznak, ahol szülni fogsz, ki mit mond róla. Én nem néztem utána, csak hallottam hogy jól felszerelt, szuper szülésznők, orvosok, és valóban, a szülésem összességében egy jó élmény volt.

Viszont, ahogy a csecsemő ápolók és gyerekorvosok beszéltek velem és bántak a gyerekemmel (is többek között), az meggyőzött arról, hogy nem csak hogy abba a kórházba többet nem megyek, de szülni se fogok többször.

Jaaaj, nekem 2x ia negativ elmenyem volt az elejen. Megtalaltam a 2 legeslegbunkobb dokit a foldon, akik lehordtak, csak azert, mert ovszerrel vedekeztem. Mondjuk csak probalt megalazni, mert megmondtam neki, hogy nem az apam, hogy becsmereljen es sajnalom a gyerekeit.

Aztan a terhesswgwm alatt kifogtam egy mogorva, de annal jobb orvost, figyelt nagyon rank. Persze sajna meghalt, igy megint keresnem kellett ujat. Az elso az tok mufurc es nemtorodom volt, igy ujhoz mentem, aki voszont komolyan le a kalappal. Odafigyel, minden kerdesre valaszol, alapos es meg humora is van.

Tudja, hogy nem szeretem a vizsgalatokat, hala a legelso elmenyemnek, de eltereli a figyelmem. A maspdik terhessegemwt o kiserte vegig.

Szules alatt ugyeletben szultem 2x, soha egyetlen megalázo elmenyem sem volt, mindenki kedves es figyelmes volt.

Azt javaslom, lepj tul a multon, engedd el, es ne szorongj olyanokon, ami mar elmult. Nem fogsz tudni rajta valtoztatni, de ha szorongsz, magadat teszed tonkre.

2# nem a veszprémi kórház az?

Nekem nem volt, de! Most kifogtam egy tajparasztot. Van már egy fiam és mentem hozzá vizsgalatra, hogy úgy fest jön a kis tesó. Vittem a szülési papírjaim neki és lehordott a sárga földig, hogy képzeltem én, hogy teherbe esek és meg akarom szülni mert császár után nem szülünk csak 3 évvel.... Előtte a dokim aki elment pestre dolgozni "engedélyt" adott, hogy próbálkozzunk a tesóval. Na azóta se mentem hozzá vissza, viszont lett egy baromi komoly,de annál alaposabb orvos akihez járok.

Szerintem ha babát akarsz (majd) kérdezd meg a helyi védőnőt kit ajánlanak a kismamái mert én is úgy találtam ezt a dokit.

#6-os, a Budapesti Sote 1.re gondoltam, én ott szültem.

A nőgyógyászom nagyon jó, a szülésznő ügyeletes volt, őt is imádtam, tényleg nagyon jó munkát végeztek. De én itt be is fejeztem a családalapítós bulit.

Ahogy megszületett a fiam, kaptuk az aranyórát, lehet mellre tenni a picit. Szóltam a csecsemősnek, hogy valami nincs rendben, nem szopik a fiam. Erre jött a gyerekorvos, hogy hát én nem vagyok szakmabeli, mégis miért kérdőjelezem meg az ő munkáját, szerinte rendben van, és én vagyok a béna hogy nem szoptatok.

Két napig a gyerek semmit nem bírt a szájába venni, már vesztett a súlyából és hiába jártam a nyakukra hogy segítsenek, mert nincs rendben a fiam, majd megnézzük vizitkor volt a válasz. A vizit meg rendszerint elmaradt.

3(!!!!!) Nap múlva jött ugyanaz az orvos aki vizsgálta szülés után a fiam, és szólt nem nekem, hanem a szobatársamnak, hogy jajj le volt nőve a nyelve, ezért nem tudott szopni, de felvágtuk neki, mondják meg nekem.

A 3 nap alatt, mivel nem birt enni innix besárgult, annyira hogy kék fény alá kellett volna tenni. Kérdeztem mi az érték, nem mondták meg, mégpedig azért, mert nem volt szabad inkubátor. A súlyát se mérhettem én, és ha kérdeztem nem szóltak semmit. A negyedik nap mentem le az osztályvezetőhöz, és szóltam neki hogy minden anya velem együtt fent bőg ez a gyökér miatt és kértem hogy egy másik kórházba szállítsanak át, megyünk, mert sárga, nem kap ellátást a gyerek, engem folyton megaláznak, írjanak ki minket, vagy csináljon amit akar. Öt percen belül fény alatt volt a gyerek egyébként miután én lementem hisztizni.

Már bírtam volna szoptatni, volt is tejem, de mérnem kellett mennyit iszik, így fejtem cumisüvegbe, hogy lássam hány ml-t iszik egyszerre.

Ekkor jött be ismét a gyerekorvos, hogy én mit képzelek, hogy fejem a tejet, hogy a gyerek mennyit fogyott, meg sárga hát én vagyok a hibás, meg az első gyerekes anyák mekkora idióták (szó szerint ezt mondta), nem ő aki nem vette észre a gyereken hogy nem oké a dolog. Aztán azt is mondta, hogy a kórházba nem jöhetünk be műkörömmel szülni, úgy hogy feszegessem le a saját körmömet most és azonnal és addig nem hozza vissza a fürdetésből a fiam és nem adja nekem vissza a saját gyerekemet, amíg zselé van a körmömön.

Na ezek voltak, még pár apróság volt, ilyen beszólogatások életkoromra (23 vagyok), biztos diszkobaleset (meg akarta nézni a gátsebem ott mindenki előtt, nem e onnan kapott el valamit, mert diszko babák ilyenek) stb..

Szóval hiába a jó orvos, és a jó szülés élmény, ha a gyermekágyas időszakot semmi empátiával rendelkező orvosok és ápolók között kell tölteni.

A kajáról, a lopkodós apacs szobatársnőkről meg nem is említenék akkor semmit. :)

Velem nem voltak ugyan bunkók -legalábbis szemtől szembe nem-, de nagyon problémás terhességem volt, és nem hitték el, hogy állandóan panaszaim vannak. Éreztem a lekicsinylést, a nemtörődömséget, a terhespatológián pedig behallatszott a kórterembe, ahogy átadásnál azt beszélték rólam, hogy pszichés problémáim vannak... Az reggel-este nyugtató adását rendelte el, amit nem vettem be, mert nem oldotta volna meg a panaszaimat, ráadásul ott volt a babám...

Aztán a -szerintük- nem létező panaszaimból sürgősségi műtét lett. És később minden panaszom beigazolódott, hogy nem csak vaklárma és hiszti volt az egész.

Egyáltalán nem vagyok egy panaszkodós típus; de a gyerekemért küzdöttem... De minél jobban mondtam a panaszaimat, annál kevésbé foglalkoztak vele.

Életemben nem voltam még ilyen kiszolgáltatott más kényének-kedvének; és ilyen kétségbeesett sem, mert nem tudtam, hogy mi lesz így a babámmal.

Meg is fogadtam, hogy én legközelebb kórházba csak akkor megyek, ha a mentő visz; de akkor is csak eszméletlen állapotban, hogy ne tudjak tiltakozni...

Nekem pl nem hitték el, amikor szülés után 3 héttel visszamentem, hogy otthon kiesett a méhlepény maradék darabkája, lázas is voltam,és nagyon erős vérzésem volt.

Haza kellett mennem kikukázni a méhlepényt és bevinni megmutatni mert nem akartal uhzni hogy most mi van :D

Mondjuk nem kellett volna hazamennem, mert útközben is tenyérnyi dolgok potyogtak kifele

Ez is a Sotén volt..