Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Tápszeres táplálás » Miért központi kérdés Magyaror...

Miért központi kérdés Magyarországon az, hogy hogyan eteted a csecsemődet?

Figyelt kérdés

Ha van tej és szoptat valaki, akkor az teljesen természetes. Ha alig van tej és szenved az anya is, a baba is, akkor is erőltetik. Ha áttér az anya a tápszerre, akkor kapja, hogy nem próbálta meg eléggé, rossz anya stb... Ha lelki okokból tápszerezik, mert valamiért idegen neki a szoptatás, próbálják meggyőzni, hogy szoptasson csak azért is! Ha egy pár közösen úgy dönt, hogy tápszerezik a babájukat, akkor is törik felettük a pálcát pedig nem tudják, hogy min mentek keresztül az első pár hétben és azért döntöttek így, mert sokkal jobb egy kiegyensúlyozott anya a tápszeres babájával, mint egy idegbeteg anya az anyatejes babájával. Sokkal fontosabb, hogy együtt maradjon a család, minthogy azért menjen szét, mert megszenvedtek a szoptatással és mindennap vita volt belőle. De akkor is előítélések az emberek, ha egy pár a saját kényelmük miatt úgy dönt, hogy tápszereznek. Pl mindketten fel tudnak kelni a babához, bárhol meg tudják etetni, nem kell elbújni, szabadabbak, nyugodtan rá tudják bízni nagyira is a babát. Ha viszont nincs tej és úgy lesz tápszeres a baba, akkor az teljesen normális. Miért ennyire presztízs kérdés a szoptatás? Egy anya csak attól lehet jó anya, ha szoptat? Ha nem akar vagy nem tud szoptatni akkor az már nem is számít, később milyen embert nevel belőle? És vajon a babája mit fog mondani később? Hogy köszönöm, hogy anyatejjel tápláltál vagy köszönöm, hogy tisztességes, becsületes embert neveltél belőlem?

Miért ítélkeznek mások felett az emberek?


2017. jún. 2. 09:02
1 2 3 4 5
 21/43 A kérdező kommentje:
Én elmesélem a történetemet, amíg a pici alszik, addig tudok gépnél lenni egy keveset. Tudom, hogy ott van a 9 hónap arra, hogy felkészüljünk lelkileg a szülésre, de én nem készültem fel rá. Mindig azt néztem, hogy de jó lesz, ha majd ovis lesz, isis, párommal sose beszélgettünk arról, hogy mi lesz, ha megszületik. Megmondták, hogy május 11-én fogok szülni, akkor elfojt a magzatvizem, irány a kórház. Megszültem, a kórházban 3 napig nem aludtam. Szó szerint. Nem tudtam. Vagy annyira fáradt voltam már, hogy nem ment, vagy sírt a többi gyerek. Aztán hazajöttünk és kész.. betettek nekem. Minden arra emlékeztetett, ami a szülés előtt volt. A társasjáték a szekrényen, amivel játszottunk szülés előtti este. A kutyám, a macskáim, a minden... még egy kicsit kettesben szerettem volna lenni a párommal, még egy kicsit játszani, még egy kicsit megölelni. Délben hazajöttünk, lefeküdtem aludni, utána jött sógornőm, aki azzal kezdte, hogy nem jó a kicsi súlya, szoptassam két óránként, mérjük, ha nem gyarapszik, besárgul, ő visszamegy a kórházba én meg az anyaotthonba és járhatok át szoptatni. A tejem nem volt elég, császáros lévén nem akart beindulni. A kicsi nem jól szopott, sebes lett a mellem, fájt, taszított a szoptatás gondolata is. Párom vett nekem mecsek teát, abból ittam fél litert naponta, 3 liter vizet, 5* kajáltam egy nap, 5* szedtem homeós bogyót. Ittam a gyümölcsleveket sorjában, a gyümölcsöket, a rántott levest, a madártejet ettem, mindent amitől több tejem lehetne aztán mikor kelt minél gyakrabban, hogy ő éhes, mert nem volt elég neki és nem is hízott, besokalltam. Akkor mondtam páromnak, hogy nem akarok szoptatni. Először visszakérdezett, hogy mi az, hogy nem akarok szoptatni, kötelező szoptatnom, mert annak a gyereknek anyatej kell és, hogy nagyot csalódott bennem. Elmondtam amit nektek most. Szoptattam tovább. Sírtam minden egyes szoptatásnál. Nekem az is furcsa volt, hogy a lányomat kell szoptatnom, hogy szívogatja a mellbimbómat, hogy az is zavart, hogy ennyire idegen. Egy idő után szájpenésze lett, akkor pár napig nem szoptattunk, majd mondtam páromnak megint, hogy nem szeretnék szoptatni, mire ő kompromisszumot javasolt. Mondta, hogy reggel és este szoptassak, napközben fejjem, kap tápszert a lányunk. Egy idő után reggel és este sem tettem már mellre és párommal megbeszéltük, hogy véglegesen tápszeres lesz. Ma jött sógornőm, aki mondta, hogy nem ítél el, amiért nem szoptatok, a lányom felnő így is úgy is, de a legjobbat veszem el tőle. Sírtam, miután elment, mert nem keltettek még bennem elegen bűntudatot, fájdalmat ennél is jobban. Nagyon nagy felelősség ez a kislány, erre most jöttem rá, nem a 9 hónap alatt, amíg a hasamban volt. Ráadásul párom jár maszekba is, hogy tényleg jól éljünk, ne csak megéljünk és így sokszor egyedül vagyok a lányunkkal. Sógornőmet nem akarom, hogy jöjjön, mert abból csak sírás lesz a vége, anya nem tud mindig jönni, barátnőim másutt élnek. Velük is beszéltem erről, egyikük megpróbált meggyőzni, hogy szoptassak, másikuk azt mondta, hogy szülés utáni depresszióm van és keressek fel egy orvost. Nem érzem, hogy szülés utáni depresszióm lenne, mert ugyanúgy foglalkozok a lányommal, mint bárki más, aki szoptat és ugyanúgy embert fogok belőle nevelni, mint az, aki szoptat, az zavar, hogy aki lelki okok miatt nem akar szoptatni (én felvállalom és nem azt mondom, hogy nincs tejem), azt vagy meggyőzik, hogy szoptasson vagy szoptatási tanácsadóhoz küldik vagy pszichológushoz. De megkérdezem: jobb az, ha szoptatok és idegroncs vagyok mellette és mindennap veszekszünk vagy az, ha kiegyensúlyozott vagyok és nyugodt a családi légkör? Attól nem szerethetem a babámat, hogy azt mondtam én nem szoptatok?
2017. jún. 2. 14:03
 22/43 anonim ***** válasza:
86%

Miért központi kérdés Magyarországon? Lehet, hogy nyugathoz képest mi elmaradottak vagyunk, de talán azért, mert a gyermeknevelés minden témája az, főleg ugye az anyák között. Nem hiszem, hogy amikor valaki megkérdezi, támadni akar... a nők szerintem ezeknél a témáknál inkább nárcisztikusan (ahogy a hozzászólásokból is látjuk:)) és mert minden élmény beszélgetve dolgoznak fel, el szeretnék mesélni, velük hogy volt és ez a felvezető kérdés. Tőlem (hogy én is meséljek:)) a tápszerező barátnőim (sőt férjeik és anyukáik) ugyanúgy megkérdezték, szoptatok-e és elmesélték, velük hogy volt. Az egész család életében nagy dolog az új családtag érkezése és hát a legfontosabb kérdések egyike e korban ez, hiszen ettől fejlődik az utód. És amit még az emberek szeretnek Magyarországon: hallani, hogy minden rendben van és utána panaszkodni, hogy bezzeg náluk :) Ha pedig tápszerezel, de ő szoptatott, elmondják az összes infót, amit anno ők gyűjtöttek össze a sikeres szoptatáshoz (és ez is inkább nárcizmus, de azért lehet benne pár csepp segítőkészség) és közben szimplán nem jut eszükbe, hogy te mit érzel.

Egyébként a szoptatás, persze ha a kezdeti nehézségeken túl jut az ember lánya, akkor szinte drogként is működik, olyan oxitocin löketet ad, amikor kiürül a mell, hogy szinte szerelmes leszel a gyerekedbe és közben még álmosít is... Erről persze nem illik beszélni, csak a hősies részéről, de szerintem, aki szeretett szoptatni, átélte ezt. (Nekem nagymama korú ismerőseim egymástól függetlenül mesélték, hogy a babasírást hallva még mindig bennük van a reflex emléke.) És sajnálom (de nem lesajnálom!) azt, aki ebből kimaradt. Ugyanakkor nem gondolom, hogy az "össz anyai teljesítményt" befolyásolja.

2017. jún. 2. 14:39
Hasznos számodra ez a válasz?
 23/43 anonim ***** válasza:
88%
Kedves kérdező, immáron harmadjára tetted fel ugyanazt a kérdést,csak más-más körítéssel. Ne lovagoljon ezen egyfolytában, nem jó ez senkinek. Ha ennyire nem akarsz szoptatni akkor ne szoptass, de akkor hagyd figyelmen kívül, hogy mit mond más, csak magatokra figyelj. Az tény, hogy az anyatej jobb mint a tápszer, de úgy nem jobb, hogy kikészülsz tőle. Mi lesz veled/veletek ha mindig ez jár az eszedben, ezen agyalsz, idegeskedsz? Megmondom én, mégjobban beleesel a depresszióba és a lányod fogja a legjobban megszívni. Mert bizony az írásaid alapján van egy enyhe depressziód, ahogyan a fáradtságról beszélsz, ahogy kitűnik a soraidból, hogy még a pároddal akartál lenni, hogy minden új és most tudatosul benned, hogy piszkosul nehéz, amire érzéseim szerint még nem készültél fel. Erre még rájön a társadalmi nyomás. Persze hogy kikészülsz ha így folytatod. Hidd el senkinek sem könnyű, én is tudnék mesélni, volt hogy 24 órából max. 1-2 órát aludtam, napokon át, én is majdnem beleestem a depresszióba csak engem a párom kirángatott belőle még időben. A hormonok is játszanak veled. De vagy változtass a hozzáállásodon mert beledilizel, vagy tényleg kérj segítséget. Ok,hogy foglalkozol a gyerekeddel,ugyanúgy mint bárki más, de egy gyerek nem peluscseréből, etetésből és altatásból áll. Szeretni is kell, szívből, ami ha nem jön a depresszió után sem akkor a fene megette az egészet. Ismerd fel a problémáidat,és próbálj segíteni magadon, mert ahogy én látom itt nem a szoptatási undor a fő probléma, hanem ez csak egy tünet. Megerősítést vársz itt, hogy nem vagy szar anya, valójában ez nem is igazi kérdés, csak a lelkedet akarod kiönteni, hogy megkönnyebülj, mert ugye ha a párod elutasít, más pedig nehezen ért meg, plusz sokszor hallod a szoptatási mizériát, valahol el kell mondd ami fáj. A tanácsom az, hogy keress olyan embereket, klubbokat ahol ilyeneken estek át a szülők, beszéld ki magadból, vagy keress fel egy pszihologust. Bele fogsz őrülni ha ezt így folytatod.
2017. jún. 2. 14:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 24/43 anonim ***** válasza:
88%

Nem vagy kiegyensúlyotott, ha ezek még hatással vannak rád. Most már mindegy is.

Leírtad, hogy hány liter folyadék, meg kaja, meg tea... Megkérdezhetem, hányszor raktad mellre a babát egy nap? Hányszor konzultáltál szopis tanácsadóval?

Elhisszük, hogy szeteted a babád, de ehhez nem volt kedved. Nincs vele baj. Csak azzal, hogy átvered magad és mártírkodsz.

2017. jún. 2. 14:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 25/43 anonim ***** válasza:
75%
Bizony, a tej az ingertől, sok szoptatástól termelődik. Persze a folyadék is fontos, de nem csak az. Nem érsz el vele semmit ha iszod a teát, de közben ki akarod kerülni a szoptatást, mert undorodsz tőle. Inkább meg kéne keresni a probléma gyökerét, nem a fejünket a homokba dugni, együttérzést, sajnálatot várni másoktól, és azzal takarózni, hogy nem ment, pedi te mindent megtettél. De ment volna ha akartad volna, ha tényleg mindent megtettél volna érte, és ha nem estél volna bele ebbe a depresszióba, ha valaki még felrázott volna időben. Nem az a baj, hogy tápszeres a pici, csak az, hogy nem vallod be magadnak, hogy miért és hogy mindez elkerülhető lett volna.
2017. jún. 2. 15:00
Hasznos számodra ez a válasz?
 26/43 anonim ***** válasza:
73%

Talán azert kozponti kérdés mert ez tart természeti jelleggel eletben egy babát. Tapszerben nincsenek sem novekedesi hormonok, sem antitestek.

Még az állatok is szoptatnak.

Immunvédelmet alapoz, táplál. A legelső dolog amire ujszulottnek szuksége van


Mivel vannak akik még ma is cukros teával es hozzataplalassal inditanának legszivesebben, annyira hihetetlen sötétek az anyák, a kampány szinte gyermekvédelmi szintű fontossággal bír.

2017. jún. 2. 16:03
Hasznos számodra ez a válasz?
 27/43 anonim ***** válasza:
69%

Így most már teljes a kép, olvastam a pár nappal ezelőtti kérdésed is. Te bizony depressziós vagy, nem az az ön- és közveszélyes, hiszen szereted a babádat, gondját viseled, nem ártanál neki. De segítségre van szükséged az ő érdekében is. A férjednek igaza volt, amikor ragaszkodott a szoptatáshoz, nyilván látta, hogy félmegoldásokhoz nyúltál, nem tettél meg mindent a siker érdekében. Az írásodból kijön, hogy valójában alig raktad mellre a babádat. Mi is átéltünk egy szájpenészes pár napot a fiammal, ugyanúgy szoptattam, csak előtte-utána ecseteltem a száját-nyelvét, valamint fertőtlenítettem a mellbimbómat. Pár nap alatt túl volt rajta. Szval nem akartál szoptatni, és nem tettél meg mindent érte, ne áltasd magad! És ne is kattogj ezen, mert nyilvánvaló, hogy sokkal komolyabb gondjaid vannak.

Egyébként hány éves vagy? Tervezett baba volt? Mert az gyakran előfordul, hogy fiatal anyukákat nem tervezett várandósság után szabályosan sokkol a gyermekágyi időszak, de az egyáltalán nem normális, hogy valaki ennyire nem készül fel agyban a rá váró változásokra.

És szerintem a te esetben egy óriási önsajnálat még csak súlyosbítja a helyzetet.

2017. jún. 2. 16:04
Hasznos számodra ez a válasz?
 28/43 A kérdező kommentje:
Muszáj kibeszélnem magam és ez az egyetlen fórum amit ismerek. Személyesen másoknak már nem merem mondani. 23 vagyok egyébként, párom 34. Akartuk a lányunkat, tervezett volt.
2017. jún. 2. 17:07
 29/43 A kérdező kommentje:
Ezt az oxitocin löketet én is éreztem és lehet, hogy főként ez zavart, amiről írtad, hogy senki nem beszél.
2017. jún. 2. 17:12
 30/43 anonim ***** válasza:
100%

Ez nem csak Magyarországon központi kérdés. Egyáltalán ez csak akkor tűnik központi kérdésnek, ha olyan fórumokat, társaságot látogatsz, ahol ez téma, de ez meg így van külföldön is.


Azért nyomják a szoptatást, mert mindegy milyen jó tápszert találnak fel, azért a szoptatás akkor is jobb. Nem tudják a természetet mindenben leutánozni. Sok olyan ok van, ami meg azért picit vicces pl. szabadabbnak lenni (amúgy a britek is pont ezért aggódnak, mert az anyák egyre inkább azért nem akarnak szoptatni, mert nagy rajtuk a nyomás, hogy "visszakapják az életüket") érted, ha már 6 hónapot szoptat az ember, akkor minden szivárványos és szuper frankó, szóval arányaiban azért ahhoz képest, hogy előtte meg utána mennyi szabad és kötetlen hónapod meg éved van, ez szánalmasan rövid időszak nem? Arról nem beszélve, hogy a tápszer csak kényelmesnek tűnik, de valójában kész rémálom az üveg mosogatás, sterilizálás, a gyerek éhes és akkor éjjel másszál ki a konyhába kapcsold a villanyt, tessék kimérni, hőfokot mérni, összerázogatni, na jó-e már stb. Ahhoz képest aki szoptat az meg félálomban 20 lumen fénynél a gyerek szájába adja a mellét aztán csá. Mi a szoptatás, ha nem kényelmes?


Ha meg nem lett volna központi kérdés a szoptatás pl. Amerikában akkor a valaha volt legalacsonyabb értékről (a hetvenes években mindössze 21% volt az, aki egyáltalán egyetlen egyszer megpróbált szoptatni) nem jutottak volna el odáig, hogy most meg ötből négy nő szoptat (81%). De kb. bármelyik fejlett országot megnézed, mindenhol növekszik a szoptatók száma, van ahol igen drasztikus mértékben és ez azért van, mert foglalkoznak a kérdéssel. És azért foglalkoznak vele, mert fontos és a szoptatás jó.


Nézd tényleg van, aki nem tud szoptatni, vagy tudna, de olyan gyógyszert szed, hogy amiatt nem lehet. Ez lehet kb. 2%-a a nőknek (legalábbis a briteknél ennyi, nem hiszem, hogy ez bárhol drámaian más lenne) a többieknek vagy nem segítenek kellőképpen, hiába szeretnék, vagy van egy kisebbség, aki nem is akar, mert kényelmetlen (lásd fentebb ez miért hülyeség) stb. Szóval marhára több embernek van szüksége a bátorításra, meg a segítségre, mint akinek meg ki kell kímélni a lelkét, hogy a kényelmi választása miatt ne érezze rosszul magát. Ezért is kell, hogy téma legyen és maradjon.


Mondjuk, ha valaki meg van róla győződve, hogy ugyanolyan jó az ő választása, akkor miért is zavarja, hogy ki mit mond? Igazából akkor zavarja az embert az ilyesmi, ha magát se tudta rendesen meggyőzni, hogy igaza van...

2017. jún. 2. 17:49
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4 5

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!