Elvetettnéd vagy megtartanád a babád ebben az esetben?

Én azt mondom ha egyedül is képes lennél felnevelni,ne vetesd el! 34 éves vagy.

Üdv,egy egyedülálló anyuka

Ne törődj anyáddal, tartsd meg! Később meg fogod bánni, ha elveteted, mindig eszedbe fog jutni, hogy most már iskolás lenne, most menne egyetemre, milyen lenne, stb. És nem biztos, hogy lesz még egy lehetőséged a gyerekre. A 34 éves kor első gyerekhez már eléggé a 24-ik óra

Nem nehezítené meg az életedet egy gyerek, hanem kiszínesítené, és értelmet adna neki. Amúgy meg 3 éves kortól úgyis egész nap oviban van, aztán meg suliban, észre sem veszed, és már fel is nőtt. És közben még lehet normális párkapcsolatod is, és akkor apja is lesz.

Ha meglátnád, hány 30-on túli nő áll sorban a meddőségi klinikákon, mert sajnos már nem jön nekik össze a baba, egy percig nem gondolkoznál.

Ha valóban úgy érzed és vágysz arra, hogy édesanya lehessél, biztos, hogy megfogod tudni állni a helyed. Csak a saját érzéseidre koncentrálj, ne mások mondják meg, hogy szüljél, vagy ne szüljél! Viszont az érzelmeket félretéve készítsd fel a családos félrek...ró apukát, hogy kezdheti gyűjteni a gyerektartásra valót, mert azt bizony befogod rajta hajtani. Ne menj bele semmiféle kompromisszumba, ne hagyd magad meggyőzni, ami jár az jár, mindenki vállalja a felelősséget, te így is a nagyobbat vállalod. Ilyenkor szokott jönni a duma, hogy majd ad, ahogy tud, csak el ne szóld magad, aztán szépen csendben keres magának új szeretőt, te meg el leszel felejtve. Hivatalosan kérj gyerektartást, ő meg kapja be!

Ami most meg biztosnak tunik, nem 100%, hogy kesobb is az lesz.

Anyam tortenete pont igy kezdodott. Jol keresett a szakmajaban, a csalad mellette volt, orultek az unoka erkezesenek. Aztan gyerekkel mar nem vettek vissza a munkajaba, feketen dolgozott evekig. A csaladdal osszeveszett, igy a felugyeletem sem volt mar egyszeru. Nagyon sokat voltam egyedul eletem soran, sokszor hurcolt magaval dolgozni, vagy mas ismeros csaladoknal hagyott, en szepen mindig elvonultam jatszani egyedul, nem akartam teher lenni, mert mar akkor tudtam, hogy anyanak van eleg baja. Sosem lett tartos parkapcsolata, teljesen egyedul eltunk mindig is. Egy stresszes munkahely miatt egy idoben otthon vezette le a feszkot, melyek maradando seruleseket okoztak bennem.

Szoval en jol meggondolnam a helyedben a dolgot. Milyen kapcsolatban vagy a csaladoddal, megbizol-e bennuk 100%-ban? Lenne hova menned, ha nem vennenek vissza dolgozni? Eleg piackepes-e a szakmad? Csak vegetaltatni tudnad a gyereket, vagy tudnal neki lehetoseget biztositani kulon orakra, korrepetalasra, egyetemre, taborokra, normalis etkezesre, ruhakra, jatekokra?...