30 feletti nők akik mostanában döntöttétek el hogy jöhet a baba, nem stresszeltem a korotok miatt?

Úgy hozta a sors, hogy 33 évesen döntöttük el a párommal, hogy jöhet a baba / 2 éves kapcsolat után/ és most fél év próbálkozás és a 34. szülinapomhoz egyre közeledve teljesen kétségbeestem és bepánikoltam, hogy mi lesz ha kifutok az időből.

Ráadásul mindenhonnan azt hallgatom, hogy benne vagy már a korban, mikorra tervezizek , már lassan kifutsz az időből szóval a környezetem, és az egész világ ezt szajkózza felém és a velem egykorú nők felé, hogy kifutunk az időből, de ettől nem fog gyorsabban jönni az a baba.

Ti hogy élitek meg????

Ráadásul a környezetemben több olyat is hallottam akiknek 2.-3. hónapban összejött, pedig nem szedtek se vitamint semmit.

Én már a tervezés előtt elkezdtem szedni a terhesvitaminokat, sőt a párom is issza a Folandrol port a biztonság kedvéért és mielőtt belevágtunk volna, elmentünk nőgyógyáaszhoz aki mindent rendben talált és ennek ellenére mégsem jött eddig össze.

Azt sem mondhatnám, hogy annyira rástresszeltem, mert az első 2 hónapban még majndem hogy félve néztem meg a teszteket , mert egy picit be voltam parázva ettől az egésztől.

Sokat segítene ha elmesélnétek ti hogy élitek meg a várakozást?

Normális, hogy egy idő után ennyire rástresszel még az is aki előtte nem stresszelt rajta folyton?

Vagy csak a közelgő szültesénapom miatt lehet?

Mintha most döbbentem volna rá , hogy mennyire elkéstem már ezzel az egésszel, de ha visszafordíthatnám az időt sem tudnám másképp csinálni, mert el nem tudom képzelni, hogy erőszakosan keresnék egy férfit csak azért, hogy gyorsan teherbe essek..

egyszerűen így alakult és mindig is úgy éreztem, hogy a párom jókor jött mert valószínűleg addigra voltam csak felkészülve egy új kapcsolatra.