Mit csináljak hogy ne gondoljak rá, ne reménykedjek mindig?

Sajnos minden nap van itt valaki (ha nem ugyanaz a személy,) akinek ugyanilyen gondjai vannak a lelkében.

Az első válaszoló bunkón írta le de megragadta a lényeget. Nagyon nagyon rá tud menni a kapcsolatra, szexualitásra ez a dolog. Erre azért vigyázni kellene, mert a végén nem lesz kinek szülni.

Vannak ilyen csoportok fb.-on, ők együttéreznek veled, mert neked gondolom csak erre van szükséged.

Gyerek nélkül is meg kell találnod az élet értelmét, átmenetileg, vagy végleg.

Tudom milyen nehéz várni és minden hónapban csalódni. Viszont, nem írod milyen gondok vannak, de azt leírtad, hogy ebben az állapotban szinte lehetetlen, hogy terhes legyél. A vizsgálatok elindultak, így ez töltsön el pozitív gondolatokkal, hogy igen, ha helyre jöttem, akkor szabad a pálya és majd akkor anyuka leszel. Sajnos pl a hormon gondok időbe telnek, mire helyre állnak. Pl én 5 év után lettem először terhes ikrekkel, sajnos nem is maradtak velünk, ezután derült ki, hogy magas a TSH szintem 4,8 volt. Kaptam rá gyógyszert, de mégsem jártunk sikerrel. Fél év után még mindig 2 felett volt a TSH, egy doki clostyt ajánlott, azzal se kerültünk előrébb, majd orvost váltottam, aki jó útra terelt, kiderült az IR és kaptam rá gyógyszert. Azt mondta a doki, legalább fél év mire olyan állapotban leszek, hogy teherbe eshetek. Legyek türelemmel. Na engem pl ez felvillanyozott, hogy nem azt kaptam, hogy ej még évek. Tudtam következő évben szerencsénk lehet :) Így koncentráltam a javulásra, figyeltem az étkezésre, szedtem a vitaminokat, a gyógyszereket a pajzsmirigyre meg ir-re és bumm váratlanul 3. hónapban két nappal a kontroll előtt pozit teszteltem. Közel 7 év volt a siker.

Nem szabad feladni, nem szabad mindenre negatívan reagálni. Jó úton jártok, most nem a babára kell koncentrálnod ennyi az egész, hanem arra, hogy javulj azon a téren amin szükséges, hogy megfelelő legyen minden, mikor beköszön majd a pici :)

Hagyd a francba a tested figyelését, felejtsd el nézegetni a naptárat. Ne olvasgass a neten sem. Szervezz nyaralást, tervezz lakásfelújítást, bármi ami reaálisan megvalósítható mostanában. És csak a gyógyulás legyen előtted és lásd, hogy mondjuk fél év múlva milyen jó esélyed lesz, babára :D És, hogy következő évben mindenképp sikerrel jártok :) Ez nem hosszú idő. Ugye évente csak 12 esély van, ami nagyon kevés. Nem szabad elkeseredni. A lehető legtöbbet megtetted azzal, hogy orvosi segítséget kértél, mert sokan halogatják a vizsgálatokat, pl mi is, ugye az első vetélésig, ami 5 év volt... gondolván fiatalok vagyunk ráérünk, bár ennek ellenére mindig nagyon rosszul esett mikor megjött a havim.

Szóval csak előre, fel a fejjel, babátok lehet , csupán várat magára :) Itt vagyok pozitív példának, hogy orvosi segítségtől egy évre babánk lett. Az tényleg nem sok idő. Hinni kell bízni és kicsit elengedni, nem azt, hogy lesz, hanem mondogasd, hogy na majd fél év múlva, addig meg tegyél meg mindent az egészségedért. Persze, ugyan úgy nehéz lesz minden ciklus végén a mensit látni, de ne hagyd, hogy urrá legyen rajtad a szomorkodás. Új ciklus új esély. És tudod is, hogy most nem lehet. Türelem és minden jót kívánok!

5

Ha az örökbefogadás olyan egyszerű lenne. Nagybátyám és felesége évek óta várnak. Pedig ők testvér párt is orokbefogadnanak a kisebbségből, de rohadt bonyolult, és nagyon hülyén van nálunk ez kitalálva. Nagyon szomorú hogy mennyi gyerek marad szülő nélkül egy elavult hülye rendszer miatt.

Így van, 2-es, és sajnos minden nap van ott valaki (talán ugyanaz a személy), aki tapintatlan módon osztja az észt meg a semmit nem érő tanácsokat ezekenk a szerencsétlen nőknek, ahelyett hogy hálát adna az égnek, amiért neki nem kell ugyanezt átélnie és inkább lapozna tovább a kérdésen ahelyett, hogy még egye belerúg a földön lévőbe.

Az ilyen "meg kell találni az élet célját gyerek nélkül meg nem rástresszelni" típusú jótanácsok lof*szt sem érnek, mikor az élet egyik legfontosabb dolgáról beszélünk.

Kedves kérdező, én is csak azt tudom tanácsolni amit a többiek.

Nekünk eléggé ráment a szexuális életünk erre az egész projektre (már leírni sem szeretem , egy projekt..

Az tény, hogy ha elkezdik a kivizsgálásokat, akkor nehéz lesz nem rá koncentrálni, de mégis meg kell próbálni elengedni.

Egyelőre ketten vagytok ebben a kapcsolatban és nem szabad elfelejteni, hogy a párotoknak is nehéz lehet, ha másért nem akkor a folytonos depresszió meg kötelező együttlétek miatt.

Én is pont ma írtam ki egy kérdést, mert nekünk teljesen tönkrevágta a dolgokat, már nem élvezem az együttléteket, pedig ez nálunk mindig nagyon jól működött.. és tudom , hogy minden a stressz miatt van..

én most ezt a hónapot elengedem, és aki itt írta a lakásfelújítást, utazgatást ez jó ötlet.

Én is belevetem magam valamibe, aztán ha a sors úgy akarja, akkor úgyis lesz gyermek és kész.

Gondolni kell a párunkra is...

én is tiszta roncs lettem, állandóan csak a babaprojektről tudtam mostanában beszélni, tömtem a páromba a vitaminokat meg magamba is.

Nevetséges...

abba kell hagyni és kihasználni, hogy még ketten vagytok..

kitartást!