Ki hogy viseltétek a terhességet?

Szerettem ezt az állapotot. Szerencsére semmi tünetem sem volt, vizesedtem, de ennyj. Szülés előtti héten még szüreti fesztiválon is részt vettem.

Szerettem, hogy jobban odafigyelnek rám, bár az olyan nőktől kicsit rosszul voltam, akik, mint valami csoda porcelánbabaként viselkedtek velem.

Hízás....világéletemben olyan voltam, hogy valamire ránéznek és felszalad egy-két kiló. Ezért nem is hittem el, hogy 85 kilóval kezdtem, 90-el mentem szülni, 78-al zártam a víz kiürülése után. Azért az ember súlya változik ilyenkor, de ez természetes, mert a babával pár plusz kiló jár. A kettő helyett evést tényleg kerülni kell.

Striáim lettek...erre azt mondják genetika. Majd halványodnak.

Nem híztam, mert a vészes hányás megtette a magáét. Inkább jött volna fel pár kiló mint az, hogy kezdettől fogva életképtelen voltam az egész napos hányástól megmozdulni sem tudtam. Ráadásul nem múlt el szülésig.

Ezen kívül más bajom nem volt, de ez nagyon megviselt.

Annó rengeteget olvastam a témában, ott az derült ki, hogy pl a hízás az valamilyen szinten terhesen csak genetika. Sokan voltak úgy, hogy első terhességnél+kg ment rájuk ettek is rendesen, aztán tanulva a hibából, másodiknál nagyon figyeltek és mégis ismét + kg ment fel. Terhesen nem a kg-al kell foglalkozni. Egy a lényeg egyél úgy ahogy eddig. Zabálva terhesség nélkül is hízik az ember. Ami viszont nagyon átlagos jellemző dolog, akinek nincs feleslege az többet hízhat, mert tartalékol a szervezet a terhesség miatt, akinek meg sok feleslege van, azoknál gyakoribb, hogy nem híznak sőt még fogynak is. Persze ez csak a nagy átlag, van aki szerencsés van aki nem :)

Én 13+kg-val végeztem, ebből csak a fiam volt 4 kg. Makk egészséges 3éves és csak babaként az első két hónapban volt pufi. Azóta inkább a vékonyak táborát erősíti XD Terhesen pl én tartottam tőle, hogy dagi lesz, én is túlsúlyos vagyok.

Én imádtam terhesnek lenni, émelygésen kívül 30. hétig semmi bajom nem volt, kicsit élveztem, hogy úgy lett szép kerek hasam, hogy nem érdekelt végre, hogy túlsúlyom van. Féltem, hogy nem fogok terhesnek kinézni, de egész formás kismama lettem XD

A csíkoktól nem féltem, sajnos a sok hízás, fogyás megtette a magáét az évek alatt.

Terhesség vége felé már nehézkesebb volt, mindig jött valami új fura dolog, fájdalom, de igazából elég olcsón megúsztam :D

Az első 16 hétbe nem sokat tudtam enni, mindentől undorodtam. Volt, hogy egy hétig csak narancsot ettem, volt, hogy csak lekváros kenyeret napokig XD Utána sem volt szerencsére zabálhatnékom, persze egy egy nap volt mikor tudtam volna enni egész nap, de azért az elég kevéske volt.

Eleinte még féltem, hogy jesszus még szülnöm is kell, úristen mi lesz. Nem akarom, de tudtam, baba még nem maradt bent, na a végén már alig vártam túl legyek rajta :D Nyári 40fokban :D

Végén sajnos császárral sikerült a világra hozni a fiam, és ez miatt a következő két hónap ezerszer nehezebb és rosszabb volt mint maga a terhesség. Engem nagyon megviselt, sajnos én a nagyon fáj kategóriába tartoztam, hegem is begyulladt, aztán az antibiotikum kikészítette a gyomromat. Maga a babázás tartott kb életben, mert elég volt ránéznem és tudtam, minden rendben lesz csak idő :)

Bocsi, hogy hosszú lettem, talán néhol zavaros, de a lényeg, hogy nekem szuper terhességem volt, végén már nehéz volt, és persze megvoltak a félelmek is, de bármikor újra :D

Mindig érdekes olvasni ki hogy élte meg, pl anyukám végighányta mindkét terhességét.. mégis hízott 27kg-ot.

Sok boldogságot, és jó egészséget nektek :)

Az biztos, hogy szerintem keveseknek rózsaszín ködben telik az egész terhesség.

Szóval ne érezd rosszul magad, ha nem csattansz ki mindennap a boldogságtól. Teljesen természetes, ha kétségeid vannak, félsz, rossz passzban vagy időnként. Hatalmas átalakulás megy végbe benned.