Ki hogyan tudja feldolgozni, hogy a másik fél "hibájából" nem sikerül a baba?

Nálunk miattam nem sikerül.

A fogamzásgátló abbahagyása óta néha napján van PÉ-em. Igaz, a kezelésem folyamatban van, de mégis lassan mennek a napok, sőt, hónapok.

Néha előjön bennem az önhibáztatás, mikor a páromnál nagyon érzem, hogy mennyire vágyik már egy babára... Ilyenkor nagyon szörnyű érzés, hogy ilyen szerencsétlen vagyok, nem tudom megadni neki már 1 éve, hogy apa legyen, stb... Aztán kibőgöm magam, felállok, és előre nézek, hogy milyen esélyeim vannak, mennyit léptünk már előre az ügyben, hormonvizsgálat, stb megvoltak. Ilyenkor kicsit jobb, de azt hiszem, majd csak a pozitív teszt látványa fogja feledtetni a szomorúságot.

nálunk én vagyok a "bűnbak"pcos-t állapítottak meg!

sperma vizsgálatnál a párom kitűnőre vizsgázott,akkor éreztem hogy én "selejt" vagyok.ezt elmondtam neki,ő meg pofon vágott!/csak finoman/azt mondta mégegyszer ilyet meg se merjek említeni,!!mert mindenképp lesz babánk,ő érzi!és ő így szeret ahogy vagyok.nekem nagyon sokat segít a férjem ahogy hozzá áll!sokszor összeomlottam volna már,de annyira meg tud nyugtatni.

Sziasztok!

Nálunk a páromnak van hormonproblémája, a legfőbb ok ez. Szegény rettenetesen őrlődik emiatt, túl vagyunk már egy 3 hónapos hormonkezelésen. Nekünk sajnos ez alig segített, hatalmasat csalódtunk, főleg ő, végig mellette álltam és állok. Nagyon nehéz ez a helyzet, sokszor meg is kérdezte: azért szeretem-e még. De ez, ahogy mások is írták, nem így működik, valóban nem azért szeretünk valakit, hogy gyereket csináljon.

Ezt együtt kell végigküzdeni, szerintem megéri, és összébbkovácsolja a kapcsolatunkat, néha én is kiborulok a szerencsétlenségünkön, de együtt megoldjuk, és nem bűnbakot keresünk.