Hogy tudom "elengedni" görcsölés helyett a baba témát?

Ugyan nekünk már van egy gyerekünk és épp terhes vagyok a másodikkal. De mivel nem vagyok egészséges így a meddőségibe kellett mindkétszer járnunk. Inszeminációk után meg voltam bolondulva. Napi 100szor megnézzem h halad a petesejt a petevezetékben, melyik nap hol járhat, ugyanígy figyeltem a dpot és úgy éreztem nem telik az idő. Nem is sikerült teherbe esnem. Aztán most az utolsó inszemnél (mondtuk többet nem vállalunk hiszen van már egy gyerek), erőt vettem magamon és azt mondtam h nem fogok ezzel foglalkozni, inszem után 2 nappal covidos lettem így még könyebb volt elengedni, mondván úgyse sikerül betegen… nyilván néztem hanyadik dpo, se nem görcsösen.

Ami nekem sokat segített, erdőben setallas és közben kikapcsolni az agyam. Hallgatni a csendet és imádkozni. Igen, amit tehetsz, hogy imádkozol, még ha nem is vagy vallásos. Ettől úgy érezhetem magad h egy felsőbb erőhöz fordultál és ezzel mindent megtettél. Nekem nagyon sokat segített tényleg. Aztán petsze ugyanúgy teszteltem a 9.dpon. De úgy hogy tudtam nem lesz rajta csík, nagyon korai még. Biztos voltam benne! De valahol belül éreztem azt is h sikerült. Szóval teljesen kétoldalú volt a dolog. És a férjemmel kávéztunk reggel amikor letettem a szekrényre és nem mertem megnézni egy darabig. Kérdezte a férjem h mit gondolsz mit érzel sikerült? És mondtam hogy igen, nem mertem először kimondani, de akkor már tudtam h sikerült. És tényleg, ott volt a 2.nagyon halvány csík.

Ezzel csak azt akarom mondani h teljesen elengedni nem lehet! Képtelenség! Hiszen ez a vagyatok. De el kell vonni a figyelmed és tudatosítani magadban h te mindent megteszel és nem rajtad múlik.

Drukkolok hogy sikerüljön elengedned legalább annyira hogy ne erről szóljanak a hétköznapok.

Detto így volt nálam is.

Ha jól emlékszem, 3-szor csináltam magamból hülyét az orvosnál a hómező tesztekkel, mondván, hogy akkor is érzem, hogy terhes vagyok... tudom, ultragáz... Visszagondolva, szeretnék elsüllyedni szégyenemben.

Nálam azt tette helyre a dolgot, amikor már évek óta nem jött össze, és még a meddőségiben sem jártunk sikerrel.

Akkor leültünk beszélgetni, és kimondtuk kereken, hogy így nem lehet tovább élni, hiszen mindent ennek rendeltünk alá. Ez volt az állandó téma, ekörül forgott az életünk és már nem bírjuk az állandó csalódást. Szép életünk van, boldogok is lehetnénk, de nem vagyunk azok a folyamatos feszültség miatt, amit magunknak teremtünk.

Összesen 2 db. tesztet tartottam meg, és megfogadtam, csak akkor használom őket, ha késik legalább 1 hetet, és más jel is arra utal, hogy terhes lehetek.

Rengeteg programot szerveztünk kettesben és barátokkal egyaránt, többet nem hoztuk szóba a baba-témát, nem számolgattuk a napokat, nem néztem a naptárat, átrendeztük a lakást, utazásokat terveztünk, vásároltunk néhány dolgot, amire régóta fájt a fogunk és berendezkedtünk egy gyermek-nélküli életre.

1 hónap kellett hozzá és egészen hozzászoktunk a dologhoz, kezdtük élvezni a stresszmentes életünket, nagyon jó volt :)

5 hónap múlva kiderült, hogy babát várunk, úgy, hogy akkor már pont nem is számoltunk vele :) Azelőtt évekig próbálkoztunk, erőlködtünk, stresszeltünk, sírtunk, görcsöltünk, és ha fejre álltunk sem jött össze.

Amint elengedtük, fél év sem telt bele, magától beköszönt. Úgy értem, nem voltunk orvosnál, semmilyen gyógyszert nem szedtem a siker érdekében.

Amíg ennyire ráfeszülsz, nem valószínű, hogy sikerülni fog, de az elengedés sem fog működni, ha csak simán "rámondod".

Tényleg le kell nyugodni, és elfogadni, hogy a fogantatás az élet természetes velejárója, de így erőltetni nem lehet.

Ugyenilyen vagyok. Csak 4 hónapot kellett várnunk 2. Babára de kb 150 tesztet lőttem el. Képes voltam az 5 dpon is (mi a rossebet vártam nemtudom)

Aztán ez a hónap sikeres lett, 10 napon kezdett baromi halványan látszani. Én nem engedtem el. És nemis hiszem hogy 1-2 éven belül elkéne. A párodat kérdezd meg hogy őt zavarja-e? Ha igen akkor van miről beszélni