Miért tört rám nagy-nagyon, hogy milyen jó lenne egy kisbaba? Még csak 20 éves vagyok.

Ja, pont 20 éves voltam amikor pont így éreztem, persze az akkori párom hallani sem akart még babáról, pedig nagyon jó anyagi körülmények között éltünk, de persze még fiatalok.

Aztán ez elmúlt,utána jött egy "nagyon nem akarok még gyereket" korszak, inkább a tanulásra és a karrierépítés volt a központban. Aztán meglett a karrier, a suli és lett egy férjem és amikor újra ezt éreztem (már 29 voltam), akkor már semmi akadálya nem volt a babának.

Most így,hogy idősebb vagyok 10 évvel és anya lettem tudom, hogy ÉN 20 évesen biztosan elhamarkodottan szültem volna.

Hormon és biológiai óra :) Minden irónia nélkül mondom, nekem 22 éves korom óta megy ez, már nagyon szeretnék és ha minden jól megy (munka, anyagi helyzet) akkor ősszel belevágunk a projektbe.

24/l

24 éves koromban tört rám a vágy.

25-26 éves korom óta próbálkozunk (másfél éve)

Most 27 vagyok, de még nem sikerült sajnos! :(

Mivel már ilyen régóta nem sikerül, ezért most feladtam a reményt is, hogy nekem sikerülhet valaha.

Szia, nekem már van 1 kislányom, de pár hónapja én is majd megveszek egy babáért, babázásért, de nem akar összejönni :(

Kínomban elkezdtem reborn (élethű) babakészítéssel foglalkozni, de még gyakran megesik, hogy a munkahelyen is könnybe lábad a szemem ha babás képre bukkanok. Te tudod, hogy megértél-e már az anyaságra, a fiatalság nem biztos, hogy kizáró ok kell hogy legyen, de ha bírod ezt a gyötrődést, akkor várj még vele. Ha a te korodban lennék, és rendelkeznék némi szabadidővel, biztosan jelentkeznék a helyi szülészetre vagy csecsemőotthonba önkéntes segítőnek. Ha van rá mód, a csecsemősök biztosan szívesen fogadják, és így némileg kielégítheted a babázás utáni vágyadat. Etetést, pelenkázást, szeretgetést biztos nem kötnek végzettséghez. Lehetnek olyan babák is, akiket otthagytak a szüleik, nekik nagy szükségük lehet a szeretetedre.