Ismeretlen eredetű meddőség után végül teherbe estél?

Szia! Lehet nem pont az én sztorimra vágy, de leírom:)

Párommal 5 évvel ezelőtt ismerkedtünk meg, 2 év után döntöttünk úgy, hogy babát szeretnénk.

Elkezdtünk védekezés nélkül szeretkezni.

Volt nagy öröm, mert már az első hónapban ne jött meg. Aztán elmentem dokihoz, természetesen negatív teszttel, és akkor derültek ki a bajok.

Nálam van pco, a méhnyaknyákom megöli a párom spermáját, és a jobb petevezetőm abszolút átjárhatatlan.

Ezt hormonkezelések, és 4 inszemináció követte.

Mind sikertelen.

Lombikra készültünk, gyógyszer még mindig a hűtőben van, mert nem tudok vele mit kezdeni.

Na szóval a kapcsolatom már nem bírta el a sorozatos kudarcot, hogy nem jön a baba, és külön mentünk.

Egy idő után megismerkedtem a mostani párommal, nyilt lapokkal játszottam, elmondtam neki, hogy ez és ez az egészségügyi problémám van, ami gátol a teherbeesésben.

Ezek után úgy döntöttünk, hogy én nem szedek fogamzásgátlót-mert miért- ő meg nem húz gumit, stb..

Kb fél éve voltunk együtt, mikor kiderült babát várok tőle, teljesen spontán estem teherbe:)

Szóval velünk ez történt.

Azt, ha egy párnak nem sikerül a baba, az a tény vagy nagyon összehozza őket, vagy elkezdenek eltávolodni.

Neked fel a fejjel, és kitartás, mert "csodák" vannak!!!

Nekem is több ilyen van az imserettségi körömben!

1.A pár próbálkozott a gyerekkel, nem jött össze, kiderült, hogy a nőnek vmi baj van a petevezetékkel, nem valószínű, hogy lehet gyereke. Rádásul kiderült, hogy a párjánál is gond van, a spermiumok lassúak. Aztán egyszer csak teherbe esett...

2. Másik ismerősöm, ős is örökbefogadtak mert azt hitték nem lehet saját gyerek, aztán egyszer csak jött a saját.

3. Másik ismerősömél volt az, hogy nem tudta a babákat kihordani, mindig elvetélt, aztán csak csak sikerült kihordani egyet, de ő sajnos beteg lett. Nagyon szerették volna. Aztán rá 10 évre, mikor már nem is gondolkodtak gyerekben, lett egy egészséges baba.

Viszont ezek a történetek amiket leírtam, tudnod kell, hogy már régebbi históriák, azóta az orvostudomány is sokat fejlődőtt. De minden lehetséges...

Szia!

Nálunk először ismeretlen eredetű meddőséget állapítottak meg, látszólag mindketten teljesen rendben voltunk. a Nekiindultunk a meddőségi kezelésnek. A doki első körben közölte velem, hogy egy kicsit fogyjak le (155cm vagyok, és akkor 63Kg, mert nem mertem a próbálkozások alatt fogyókúrázni) 3 hónap, 15 kiló mínusz. Két sikertelen inszem. Kérdezte a doki, mi legyen, folytassuk az inszemeket, vagy inkább lombik a koromra való tekintettel. Mondtam, hogy ne várjuk a csodát, fussunk neki a lombiknak. Várólista, három hónap. A következő hónapban pozi lett a tesztem. Nem örülhettünk sokáig, az un-n még csak petezsákot láttunk a 6-ik éten, amikor már szívhangnak kellett volna lenni. Nem baj, mondta a doki, biztos később fogant, várjunk. Egy hét múlva elvetéltem. Várólista a lombikra megint, fél év. Visszaszedtem a kilókat. Nem sikerült a lombikunk. Megint a fogyókúra, újra 50 kiló vagyok. Közben egy ismerősöm ajánlotta, hogy ismeretlen eredetű meddőséggel menjek el endokrinológushoz, mert létetik egy betegség, az inzulinrezisztencia, ami szokott ilyen galibát okozni, és nem tartozik bele a normál meddőségi kivizsgálás menetébe. Elmentem. Kiderült, én is az vagyok, és még a pajzsmirigyem is alulműködik. Kaptam thyroxint a pajzsmirigyre, merckformint az IR-re. Két hónap szünet, hogy adjunk időt a gyógyszereknek. Az első próbálkozós hónapban pozi lett a tesztem. A hatodik héten szívhang, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Gondoltam, a nehezén túl vagyok, kicsit lazítottam a diétán, meg kívánós is voltam kicsit. A 9-ik héten missed ab.

Nemrég tudtam meg, hogy ez a betegség olyan alattomos, hogy tönkreteszi a méhnyálkahártyát, és a méhlepényt is, bármikor. :-(

Tudom, hogy sikertörténeteket szeretnél olvasni, de azt hiszem, már az egy siker, hogy a dokik ellenére kiderült, mi a gond nálunk.

Ne törődj bele te sem, hogy nem találják a problémát, hamarabb lesz babád, ha jó alaposan kivizsgáltatod magad.

Most már én is okosabb vagyok, és talán a következő lombikunk sikerülni fog.

És drukkolok neked nagyon!!!!

Ez tényleg csak kicsit van fölötte. :-)

Azért három havonta érdemes lenne megnézetni, addig pedig cukros diéta. :-) Drukkolok neked, és kitartás, sikerülni fog!