Éreztétek már úgy, hogy a gyermek iránti vágyatok alábbhagyott?

Szia!

Én májusban kattantam be, hogy én márpedig kisbabát szeretnék (24 éves vagyok). Páromnak (36 éves) volt egy előző házassága, ott próbálkoztak a babával, viszont nem jött össze. Május óta beszéltem Neki a babáról, hogy én mennyire szeretnék. Ő is örült, de valami zavarta (ezt láttam rajta). Mindennap a Kicsiről beszéltem, hogy mennyire vágyom rá, mennyire szeretnék. Egy idő után már láttam rajta, hogy zavarja, hogy nincs más témám, csak ez. Volt, hogy szeretkezés után is rögtön a babáról beszéltem (amikor romantikusan még össze kellett volna bújni, régen ugyanis így csináltuk).

Tudtam/tudom, hogy szeretne kisbabát, és felkészült is rá (ő állítása szerint is), de fél attól, hogy nem úgy jönnek majd össze a dolgok, ahogy Mi szeretnénk. (nem sikerül elsőre, nem lesz valami rendben a terhesség alatt, stb.).

Aztán egy idő után (szeptember környékén), egyik napról a másikra nem beszéltem a babáról egy percet sem. Pár nap múlva megkérdezte: hogy akkor már nem is akarsz tőlem kisbabát? :-) Olyan aranyos volt.

Akkor elmondtam, hogy de igen, szeretnék, de láttam rajta, hogy már nagyon zavarja. Akkor elmondta, hogy tényleg szeretne kisbabát, de fél attól, hogy minden rendben lesz-e majd.

Januártól próbálkozunk majd, (ezt korábban megbeszéltük), viszont Nekem olyan hosszú időnek tűnik még ez a két hónap is, ami még vissza van.

Szóval, szerintem a Te Párod is nagyon szeretné a babát, csak lehet, hogy Ő is ettől fél, mint az Én Párom, csak nem meri, vagy nem akarja ezt mondani Neked.

Uh, bocsika, hogy ennyire hosszú lett, remélem, hogy segíthettem! Sok sikert és sok boldogságot!

Üdv.: Egy januárban remélem leendő kismama :-)

Amúgy, Nekem is volt egy két hetes periódus, amikor úgy voltam vele, hogy én még ráérek.

Egy szórakozó helyen beszélgetni kezdtem egy férfival, kedveskedett Nekem, bókolt, és ez olyan jól esett, hogy eyg vadidegen férfi is vonzónak tart.

Na, ezután mindig néztem a férfiakat, hogy hogyan néznek rám, próbáltam "szemezni", mint egy kis kamasz.

Aztán lehiggadtam. Nem tudom, hogy ez minek köszönhető, itthon rendben vannak a dolgok, de talán az anyai érzések mögül előtörtek kicsit a Női érzések. Én ennek tudom be a dolgot, de nem léptem félre, nem csináltam semmi butaságot, csak akkor az, hogy valaki más, aki ismeretlen így néz rám. Ez tetszett, és még többet akartam belőle a következő két hétben, mármint több férfitól is elismerést kapni, hogy szép, jó, vonzó Nő vagyok.

Aztán megkaptam ezeket és ennyi volt. Rájöttem, hogy ez jó dolog, meg minden, de a kisbabát ezerszer, milliószor jobban akarom.

Remélem, hogy ezért nem vet meg senki, és nem gondolják azt, hogy felelőtlen anya leszek majd.