Donortól lehet csak gyermekem. Hogy lehet ezt feldolgozni, elfogadni?

Nem úgy leértékeltem, hogy lenézem.

De el kell ismerni, hogy egy ilyen fogyatékossággal az ember nem teljes. Éppúgy, mintha nem lenne karja, vagy agyilag nem lenne százas.

És bizony nem minden nő maradna vele, ha lehet mástól saját gyereke.

Na, meg hogy miről szól a házasság?

Nem kellenek ide a nagy szavak, pontosan tudjuk, hogy ettől kisebb problémák miatt is van, hogy különmegy egy pár. Csak azért mert egyszer kijelentették, hogy holtomiglan-holtodiglan, attól még elég sokan elválnak.

Jézusom, utolsó előtti válaszoló, nekem eszembe sem jutna elhagyni a férjem, ha nem lehetne gyereke. Cserébe pedig elvárhatom, hogy ő se hagyjon el, ha velem lenne probléma. Te elhagynád a szerelmed? Vagy akkor ha rákos lenne, vagy elütné az autó és le kéne vágni a lábát?? Mert ugye írtad, hogy akkor már nem teljes ember...A párodról, a társadról, a szerelmedről van szó!!!!

Én nagyon megértelek kérdező!!! Mielőtt megcsinálták a férjemnek a spermavizsgálatot (szerencsére minden ok), a nőgyógyászom felvázolta röviden, hogy mi lesz, ha jó lesz az eredmény, és mi lesz ha rossz lesz és melyik esetben milyen lépések következnek. Említette, hogy ha annyira rossz lenne, akkor donor. Én az első pillanatban rögtön úgy éreztem, hogy azt egészen biztosan nem. Nekem olyan érzés lett volna, mintha megcsaltam volna a férjem.

Ezt beszéljétek alaposan át, tisztázd vele, hogy tényleg akarja, vagy csak miattad tenné. Beszéljétek meg, hogy mi számít igazán. Annyi kérdés van ilyenkor... Én most úgy érzem, hogy hasonló esetben én az örökbefogadás mellett lennék. De ti egy másik család vagytok, másként éreztek, így nektek kell közösen eldönteni. Ha a donort választjátok én biztos nem mondanám el a gyereknek milyen körülmények közt fogant, mert ha spontán teherbe esnél, vagy lombikkal lenne, akkor sem hiszem, hogy szó esne róla. Az meg, hogy egy másik férfi egy sejtjéből lett, attól még a férjed az igazi apja. Persze ezt nagyon könnyű mondani, ha másról van szó, ez amit az ember esze mond, fent meg írtam, hogy én mit éreznék.

De ha közösen döntötök, biztos jó döntést hoztok. Sok erőt és kitartást kívánok nektek, és mielőbb egy (vagy több) babát!!

Most nem rólam van szó, hogy én mit tennék egy ilyen balszerencsés szituációban, csak hogy sok ember hogyan reagálna.

Van aki már akkor is otthagyja a párját, ha nincs elég szex. Itt is olvashattuk már több kérdésben, hogy szülés után vannak párok, akik között megszűnik ez a dolog.

És nem dolgoznak a kapcsolaton, hogy változzon, pedig előtte minden rendben volt, hanem inkább félrelép a férj, kiderül, majd jön a válás. Vagy eleve elválik a férj, mert nem tetszik neki az apaság.

De amúgy Kérdező, az idő mindent megold. Most még nagy a sokk, de előbb-utóbb úgyis megemészted a dolgot, és akkor már nem tűnik olyan szörnyűnek, mint az elején.