Mikor "ideális" gyereket vállalni? Főleg a férfiak életkorára gondolok!

Ez tényleg egyén függő,de nem árt,ha körbenézel. Rengeteg fiatal anyuka marad egyedül a babával. Ennek több oka van. Fiatalon jön a baba és az apuka aztán rájön,hogy mégse ezt akarja,mert túl nagy a felelőség. A párok gyakran szinte alig élnek együtt és bevállalják a babát. Aztán elmúlik a rózsaszín köd és kiderülnek a hibák. Ismerek olyat,ahol a lány 18 évesen szült és remek anya,de ez a ritkább. Több olyan lányt ismerek,aki nagy boldogan bevállalta a babát a párjával 20-22 évesen és most egyedül neveli a kicsit. Közben meg attól fél,hogy nem talál magának társat. sajnos olyan is van,aki ez miatt a gyerekét hanyagolja el:(

Mi lassan 6 éve vagyunk együtt a férjemmel. Egy éve döntöttünk úgy,hogy érettek vagyunk egy babához és az anyagiak is megvannak. Én 26 vagyok, ő 27. Amióta vele vagyok nagyon akartam egy babát,de azt is tudtam,hogy jobb ha megvárom,hogy felnőjjön a feladathoz:)Amugy 4 éve az én párom is azt mondta,mint most a tiéd,hogy ha az anyagiak meglennének már akkor bevállalta volna. És most sokkal jobb úgy várni,hogy mikor jöna gólya,hogy tudom,hogy 100%-ig biztos benne és nem fél az anyagi dolgoktól se.

én 1 hónap híján 26 leszek,párom meg 26 múlik 4 hónappal mire meglesz a babánk,jövő májusban!

7 hetes km

Nem a férfi életkora az alapvető kérdés, hanem az, hogy mennyire érett fejben. Két 24 éves férfi között ég és föld lehet a különbség. Az én párom a megfontoltak közé tartozik, 23 éves volt, mikor feleségül vett, nagyon ritkán bulizik, mostmár inkább a kinti sütések, családi piknikek híve; tudja, mit akar az élettől, de a babával várni akart 5 évet. Nála az volt a baj, hogy megfontoltsága révén bele sem akart vágni addig a babaprojektbe, míg nem volt meg az anyagi háttér. Egy fiatalabb, lelkesebb apuka lehet, hogy sokkal hamarabb rábólint a babára, de ésszel nem éri fel, hogy azt a gyereket el is kell tartani (tipikus hippi felfogás).

A párom most 30 éves, most várjuk az első picit, és lelkileg látszik rajta, hogy mostmár tényleg érett a feladathoz, és ezt a megelégedettséget, meg ezt a nyugalmat, ami sugárzik róla, az váltja ki, hogy látja „az alagút végét”, vagyis azt, hogy miből lesz a gyermek felnevelve. Sőt, már a következőt tervezgeti