Egy ismerösőm 34 éves, milt hónapban ugy döntött babát akar, ma közölte, hogy terhes, isszonyuan érzem magam, nemtom hogy viselkedjek vele? Fél éve probálkozzunk, és most se sikerült, nagyon megviselt a jóhír. Szerintetek kerüljem a találkozást?

Elhiszem de ne keseredj el.Körülöttem is sokan babásak ill már meg is szültek és velük együtt örülök.Mi 1 éve próbálkoznuk és nem adom fel majd csak egyszer sikerül.Addig is megyek babalátogatóba.

Attól, hogy neki rögtön sikerült, nem ok arra hogy kerüld. Szerintem fordított helyzetben ő sem kerülne. Tudom, hogy rosszul esett a dolog. Mi másfél évig próbálkoztunk, és bizony külső segítség kellett (dilibogyók). A lényeg, hogy ne add fel! És örülj inkább, hogy ismerősödnek már összejött, így majd később közösen babázhattok :))

Szia.Én 35 éves vagyok és mi is babát szeretnénk és eddig nekünk sem jött még össze.Az elözö 2 gyermekem tervezése után rögtön összejött most nem pedig már 5 hónapja próbálkozunk.Most voltunk dokinál aki közölte daganat van a méhemben nem pedig baba fejlödik.Kiborultam de mostmár megnyugszom.Közölte hogy lehet babánk és hőmérőzzek + szedjem az elevitet és igy nem lesz gond hamarabb összejöhet a baba.Ne add fel!Szoritok és ne kerüld a barátnöd.Az én barátnöm nem is szeretett volna babát és ö meg most 17 hetes.Addig majd nálla tudsz babázni mig neked összejön én is teszek majd.

2 másik barátnőmmel majdnem egyszerre lettünk terhesek. Irtó izgi volt és mindhárman nagyon örültünk. 9 hetesen azonban nekem elhalt a terhességem. Barátnőim azóta kislányokat szültek. Először a személyes tragédiát éltem meg,utána csak akkor fájt, amikor megszültek és küldték a képeket. Nem rájuk haragudtam és mondtam nekik, nyugodtan küldjenek képet, nem ez bánt...de a sorssal volt némi vitám. Vajon nekem miért nem sikerült?Mi bennem a hiba? Mit csináltam rosszul??? A csuda tudja..azóta is sokszor eszembe jut, ha akkor nem megyünk el kirándulni ...stb...igenis elhiszem, hogy rossz érzés, de nem foglalkozz vele. Ohh hányszor megdöbbenek, hogy egyesek potyogtatják a gyereket, nem vigyáznak magukra, melóznak, isznak, minden ami belefér. Ez igazságos? De aztán eszembe jut, hogy valószínűleg a túlzott kímélés és aggodalom nem tesz valami jót. A stressztől, a kímélő életmódtól legyengül az immunrendszer.... nem tudom mi van a háttérben. Próbálj magadra figyelni és a párodra...a többi majdcsak jön magától...de könnyű leírni. Minden nap eldöntöm, hogy nem hőmérőzök többet, nem tesztelek minden nap (immár 9szer egymás után), de aremény hal meg utoljára...mit nem adnék egy 2. szellemcsíkért:(