MIért pont velem történik mit ártottam?

Pont ebben a szituációban voltam...

Végigéltem mindent:düh,elkeseredettség,remény,bezárkózás,megint remény,tanácstalanság,vitaminvásárlási-mánia,teljes reménytelenség,rengeteg sírás...

Most (a diagnózis kimondása után 4 hónappal) belenyugodtam,elkezdünk gyűjteni a lombikra!

De éreztetni kell a pároddal:ő még mindig férfi,nem az ő hibája,nem rá haragszol,hanem a sorsra és legfőképp:nem neki nem lehet gyermeke,hanem NEKTEK!!!

Nem tudom pontosan,mi a baj,de az is erőt adhat,ha kutatsz a lehetőségek után:mit is jelent,amit a papírra írtak,van-e rá gógymód,milyen vitaminok segíthetnek,stb.

De sajnos sok esetben az orvosok a könnyebb utat választják,és kimondják,ami minket romba dönt,tanácstalanságban hagyva minket a kérdéseinkkel,a lehetőségek ismertetése nélkül...

Sok erőt,kitartást kívánok nektek!

Első és harmadik válaszolóval egyetértek.:-)

Sok erőt és kitartást és főképp Szerencsét!

3. vagyok!

Tapasztalatból mondom,hogy akármennyire is el vagy keseredve,ne beszélj a párodnak folyton erről!Ő férfi (legalábbis remélem,jól értelmeztem) és magában fogja feldolgozni,aztán annyit mond csak,majd megoldjuk...Szerintem a legtöbb férfi legalábbis is ilyen,nem szeret csacsogni ilyen dolgokról!

Ha meg állandóan ezt a témát erőlteted,lassan már csak rossz gondolatokat fog társítani a gyermekvállaláshoz,amiből meg veszekedés lesz vagy rosszabb...

És azt se hagyd,hogy az intim pillanatokat tönkretegyék a gondolataid,zárd ki azokat,mondjuk mondd azt,amikor este a hálóban vagyok,elfelejtem ezt a témát!!Tudom,nehéz nem erre gondolni folyamatosan!

Bocs,hogy ilyen hosszúra sikerült,de könyvet adhatnék ki a tapasztalataimról!

Azt akartam,hogy okulj a példámból,mert mi már ott tartunk,hogy ha hatottak is a vitaminok,nem számít,mert nem nagyon csinálunk olyat,amiből baba lenne...És mi is szeretjük egymást,csakhát megmérgezte a kapcsolatunknak ezt a részét az állandó tépelődés!

Szerintem nem kell a párod előtt színészkedned. Ülj le vele és beszéljétek meg. Mondd el neki, hogy ez neked nagy dolog, igen, elkeseredtél, de majd túlteszed magad rajtad. Ettől nem szereted kevésbé, nem fogod elhagyni, ketten kell, hogy találjatok valami megoldást. Ne hagyd, hogy a bánat közétek álljon. Ha nem mondasz neki semmit, akkor érezni fogja, hogy valami nem stimmel és csak magát fogja hibáztatni, erre viszont rámehet a kapcsolatotok! Ez egy nagy tragédia, de a kettőtöké, kettőtöknek kell feldolgozni. Beszéljétek ki magatokból őszintén az érzéseket, aztán tovább lehet lépni. Megpróbálni a mesterséges megtermékenyítést, vagy más megoldást, ezt orvos meg tudja mondani, hogy lehet-e, ha más nem marad, még mindig tudtok örökbe fogadni egy gyermeket. Borzasztó nehéz lehet most neked, én sem tudom mit csinálnék, de neki sem könnyebb, hiszen most úgy érezheti, hogy cserbenhagyott téged, esetleg megfosztott egy álomtól, de erről ő nem is tehet!

Kitartást, sok boldogságot és nagyon sok szerencsét kívánok egy babához!!!

Ha leírod a konkrét diagnózist, lehet hogy tudunk tanácsot adni, hogy merre induljatok. Hidd el, nagyon sokan vannak (vagyunk), akik átélték mindezt. És nem ártottál senkinek. Fogd úgy fel, hogy ez egy feladat, amit közösen fogtok megoldani!

Ne keseredj el, mindig van megoldás!!!!!