Egyedül szeretnék kis babát! Hivatalos úton kivitelezhető egy 20 éves nőnek?

Szerintem ennyi idősen hivatalosan elég nehéz ezt kivitelezni.

Egyébként nem önzőség, de nem egy fáklyásmenet egyedülálló anyának lenni. Én elváltam, a gyerekek persze boldogok, megvan mindenük, de szülői segítség nélkül nem menne. Nem anyagi, mert normálisan keresek, de csak azért, mert nem kell minden kis taknyolás miatt nekem otthon maradni, ha kell törölgetik ők az orrocskáját amíg dolgoznom kell, mennek oviba/bölcsibe/iskolába.

Anyagilag hogy állsz? Ha van munkád jelenleg, az nem jelent semmit. Lehet, hogy visszavesznek, de azt egy munkáltató se tűri, hogy ősztől tavaszig minden második héten otthon legyél ha betegeskedik, vagy hogyan oldod meg a nyári szüneteket amíg pici?

"nem kell ahhoz apuka, hogy a gyermek boldog legyen"

Azt nem tudom h egy lánynak mennyire gáz ha apa nélkül nő fel de én (fiú) sztem ku**agáz apa nélkül felnőni. De ez az én szubjektív véleményem vagy inkább tapasztalatom. Tuti h van olyan ember akit ez nem nagyon visel meg h csak apja van vagy csak anyja, de van akit meg nagyon. Az sem garancia manapság ugye h együtt marad a család de h te élből kizárod ezt h legyen apja annak a szerencsétlennek. Örülök neki h nem ismerlek. (és bocsi h egyáltalán nem a kérdésre válaszoltam de belebotlottam a kérdésbe és el is olvastam éés hát nem tudtam nem ideírni. Leírod a férfiakat h mekkora nyomorékok nem kellenek, illetve egy kis g**i azért kell, remélem tudod h milyen kellemes érzés ez az általánosítás, nem kell apa a gyermek boldogságához, de anya kell? o.O mondjuk egy se** hü**e pi**a? jah az tényleg jobb, már bánom h ideírtam de nem fogom kitörölni)

Kívánom h a gyerekednek normálisabb "célja" legyenek az életében. Szevasz.

Első vagyok, szerintem is még várnod kellene.

Ha ezt egy 35 körüli nő írja, még meg is értem, de neked 20 évesen még korai. Első olvasásra az jutott az eszembe, hogy mit akarsz pótolni egy gyerekkel? Egy idősebb nő pánikba eshet, hogy nemsokára túl öreg lesz a szüléshez és kifut az időből, de neked még van bőven akár 15 éved is.

Van egy tippem, hogy valamit pótolni akarsz egy gyerekkel. Írod, hogy nehezen ismerkedsz és oldódsz fel. Akkor valószínűleg egy szeretetteljes kapcsolatra vágysz valakivel. Viszont ebben az esetben arra kellene vigyáznod, hogy az ilyen egyedülálló nők egészségtelen mértékben hajlamosak rátelepedni a gyerekükre. Nem engedik el őket, főleg a fiús anyukák nem bírják, ha barátnőt hoz haza, ne költözzön el, ha mégis megnősül, akkor a menyüket mindenért piszkálják.

Én is most egyedül vagyok a gyerekekkel, ők a mindenem, DE nem telepszek rájuk, ők nem az én személyes szórakoztatásomra vannak. Természetes, hogy kirepülnek és itt hagynak. Attól hogy ők a legfontosabbak, egy felnőtt embernek mindig is a felnőtt lesz a társa, és mellettük vágyok és szerencsére akad is felnőtt kapcsolat. Gondolj bele, hogy most nem akarsz társat, egyedül akarsz lenni a gyerekeddel. Oké. És ő akar majd csak veled lenni? Tini korában már nem veled akar menni moziba, nem veled beszéli meg a fiús/csajos dolgait, társat keres, családot alapít, NÉLKÜLED. Még lehet, hogy ő a Mamával élne, de a menyed/vejed közli, hogy szó sem lehet édeshármasról, ők a saját életüket élik. És akkor te 40 évesen ott maradsz tök egyedül úgy.

Amíg írtam, meg is válaszoltad. A hiányzó társas kapcsolatod akarod pótolni a gyerekkel, hogy majd ő meghozza neked a várva várt boldogságot.

Igen, a pasik leléphetnek. De a gyerekek is. A gyereked 15 éves kora után elkezd felkészülni a felnőtt életre, még nem az, de egyre többet van a kortársaival, az ő véleményük fontosabb lesz, kialakítja a sajátját ami lehet, hogy tök más mint a tiéd. Aztán külföldre költözik, megházasodik, elmegy önkéntesnek Afrikába, vagy bálnákat menteni az óceánra... Te pedig ott maradsz egyedül.

Nem mondtam, hogy hülye vagy. :-)

De előbb a felnőtt társas kapcsolataidat és a hozzáállásodat kellene picit helyretenni magadban, hogy a gyerekkel is (akár egyedül akár közben találsz valakit és vele vállalod) lelkileg kiegyensúlyozottabb kapcsolatod legyen majd.