Ti hogy bírtátok?

Bocs, ha nagyon szánalmas lesz a sztorim.:/ Az első babánkat elvetéltem, ő első hónapban sikerült. na, onnan kezdődött az őrület. szerencsére csak 3 hónapig tartott, de nagyon szánalmasan viselkedtünk. én is és a férjem is. görcsösen akartuk az újabb gyereket (az előző után azonnal lehetett próbálkozni, mert kilökődött és bezárult a méhszáj). én mindent elolvastam az összes létező vizsgálatról, teherbeesést segítő dologról (még a vudukat is, csak azokat nem használtam). Furcsa, mert a szexuális életünk nem vált gépiessé, nem szexeltünk emiatt kevesebbet, vagy többet (ugyanúgy naponta). Szerencsére.

Mi azt csináltuk, hogy vettünk semmitérő OneStep tesztet a neten, olcsón, sokat, és peteéréstől számított 1 hét múlva naponta teszteltünk:D Nagyon lassan teltek a napok, pedig mindketten dolgoztunk, lekötöttük a figyelmünket. menzesz napján digitális clearblue-t vettünk, sírtunk 2 napig, majd következett az új hónap!

Amikor a vetélés utáni 3. hónap volt (már minden vizsgálaton túl voltunk, kezünkben volt a megoldás, hogy a következő megmaradjon), menzesz előtt 3 nappal leszakadni látszott a hasam. na mondom, megjön, hamarabb is, fájdalmasabban is, na szuper. bőgtem egész délután egy kád vízben feküdve. persze nem jött meg és azóta is minden oké az új babával, de...szörnyű volt az a 3 hónap.

a férjem már 36 éves és nem szerettünk volna sokáig próbálkozni már (ő nem érezte volna magát jól, ha 40 körül születik gyereke, én pedig elfogadtam), így az idő is szorított...

mi nem akarunk több gyereket (ez is elég szenvedés volt:D), de ha akarnánk, nem is tudom, mit csinálnék, ha újra várnom kellene.:))

27 hkm