Ha egy anya így reagál ti hogy éreznétek magatokat?
Tegnap volt anyák napja és mentünk felköszönteni a párommal anyut. Pár hetes kismama vagyok. Telefonban már mondtam neki, akkor is csak azt mondta, hát jól van.
Tegnap elmentünk anyák napját köszönteni és anyu fel sem hozta a témát. Párom mesélte, hogy mikor kimentem, ő hozta fel neki, hogy mit szól hozzá, hogy kismama vagyok. Mikor hazajöttünk, azt mondta a párom, hogy ne haragudjak hogy ezt mondja, de úgy érzi a terhesség anyámnál tabu. Egyébként mindenről beszélt anyám , de azt sem kérdezte meg, mikorra várjuk, hogy viselem.
Szóval a lényeg, míg optimális esetben egy leendő nagymama örül, róla már ez kevésbé mondható el.
Nem biztos, hogy jól érzem ( lehet csak én vagyok túlérzékeny) de annyi irigységet érzek tőle. Nagyon nehéz ezt kimondani, de anyák napján is csak azzal jött nekem, hogy munkáról beszélt és nem vagyok elég kitartó ( pedig éppen most júniusban szerzem meg a mesterdiplomám) munka mellett.
Jól esett most kiírni mindezt , nem tudom mit csináljak a jövőben, mert nehéz ezzel a tudattal. Senkinek sem kívánom, hogy ha az anyja megtudja hogy a lánya kismama és közömbösen fogadja a hírt.
:) Tudom milyen. Nem is egyszer éltem át. Legutóbb már be se jelentettük a terhességet, majd észreveszi.
Ne törődj vele! Ez nem lesz hatással arra, hogy te élvezed-e a babavárást és az anyaságot. Egyszerűen fogadd el a tényt, hogy ő nem olyan nagymama típus. Szoktam mondani, hogy anyámnak nincs unokája, csak nekem van gyerekem. Ez úgy nagyjából jellemzi a helyzetet.
Remélem, nálatok az van, hogy a kritikus első hetekben nem akarja beleélni magát semmibe. Később pedig ő is örülni fog.
Az enyem sem fogadta jol, aztan par honap mulva mar orult, de o srm kerdezgetett igazan semmit.
Mikor megszuletett a pici, akkor mar orult.
Meg kell emeszteniuk, hidd el kis ido mulva orulni fog!
Az is lehet a háttérben, hogy még él benne a "babona", hogy a 12. hétig bármi lehet, Mivel még nagyon az elején vagy, így lehet úgy van vele, hogy még nem biztos a dolog, sajnos rossz vége is lehet.
Majd amikor már nő a pocak, hidd el, megenyhül.
Nekem nincs anyám, úgyhogy átérezni nem tudom, anyósomnak meg csak később mondtuk el.
Az irigységet nem tudom mire érted.
Egyébként meg ne törődj vele. Nem neki szülöd a gyereket, ti várjátok örömmel a többi nem számít.
Csomó oka lehet hogy miért nem örül, lehet a karrieredet félti, lehet a párodat nem szereti, lehet fél a vetéléstől, lehet korainak/későinek tartja, akármi. Ezt csak ő tudná megmondani. Lehet jobb is hogy csak nem beszél róla mintsem hogy a fejedhez vágna ilyen baromságokat.
Ó, bárcsak közömbösek lettek volna!
Az első babát amikor elmondtam anyukámnak teljesen le volt sújtva, azt mondta hogy az én gyerekem, én döntésem, de szerinte el kêne vetetnem.. A párom akkor mondta el az övének mikor már a 3. hónapban voltam, mikor a hír után először találkoztam vele úgy nekem támadt hogy azt sem tudtam fiú vagyok-e vagy lány, egy cél levegett a szemem előtt, hogy minél gyorsabban kijussak a lakásból! Olyanokat vágott a fejemhez hogy miért nem szedtem gyógyszert, miért csak most mondtam el a páromnak, ha előbb teszem akkor még el lehetett volna vetetni... A párom persze megvédett, hiszen mindketten hibáztunk a védekezésnél, még esemény utáni tablettát is vettem be (az ő családja máig nem hiszi el, mert hogy annak hatnia kell! - hát persze hogy nem mindig) és a tesztet is együtt csináltuk..
A második babának az enyém örült, a páromé letudta egy jól vannal...
Mindkét nagymama szereti a gyerekeinket és rájöttek, hogy csak jó társat választott a gyerekük :D
(azzal volt a gond, hogy nagyon friss volt a kapcsolat mikor teherbe estem)
Lehet, hogy a te anyukád úgy van vele hogy még nagyon az elején vagy és még bármi lehet
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!