Februárba teherbe estem (szerettük volna a párommal) de mikor az anyukája megtudta akkor azt mondta, hogy nem születhet meg. Akkor a párom is elbizonytalanodott.3-4 napig sírtam, hogy egyedül maradtam . Mire elkezdtem vérezni és elment a baba. Akkor már a párom és az anyukája is azt mondta, hogy "sajnálják" . Azóta nem kívánom a szexet. Minden nap eszembe jut, hogy milyen jó lett volna ha megmaradt volna a baba. Szeretnék nagyon, de már nem tudom, hogy a párom mit akar mert ő most nem.22 éves vagyok, jelenleg szeptemberig tanulok,munkanélküli által.Mellette babyszitterkedem. Ő dolgozik. Albérletben élünk.Anyumék ,tesómék,barátnőm és a tesójáék is segítettek volna ha megmarad a baba. Viszont hozzá tartozik hogy rákmegelözző állapotban vagyok és a dokim azt mondta, jó lenne minél előbb gyermeket vállalni. Volt már egy méhnyak műtétem és attól félek hogy az miatt vetéltem el.Mit csináljak? Ti mit tennétek a helyzetembe? Minden válasz érdekel.
A párom most nem akarja ezért kiszáll még magömlés előtt :( így meg tuti hogy nem fogok teherbe esni.De nem akarom nyaggatni.Kezdem azt érezni ,hogy túl fiatal hozzá.
A helyedben otthagynám a párodat. Nem tudnám soha elfelejteni sem az anyjának, sem neki, hogy miattuk vetéltél el. Ez mindig benned fog motoszkálni. Kezdj uj életet más megértobb férfival.
11 hetes kismama
2010. jún. 21. 12:02
Hasznos számodra ez a válasz?
12/19 anonim válasza:
22.50-sel nem értek egyet ha arra vár az ember,hogy mindene meglegyen és mindent meg tudjon adni akkor sosem szül.10 évet várnak még??Az nagyon sok hány évesek lesznek addigra?És ha úgy jár mint én és még sokan mások nagy nehezen azt mondják jöhet a baba és évekig nem esnek teherbe...ezt is bele kell kalkulálni nem mindig úgy van ahogy mi azt megálmodjuk.Plussz nem biztos hogy egy gyerek attól lesz boldog ha minden dologot megkap a szeretet a legfontosabb.Persze tudom a pénz is nagyon fontos annélkül nem lehet gyerekeket felnevelni de nem minden.
2010. jún. 21. 12:49
Hasznos számodra ez a válasz?
13/19 anonim válasza:
Előző vagyok bocsi kimaradt én is inkább azon gondolkodnék,hogy a párom jó apa lenne-e ilyen hozzáállással.
2010. jún. 21. 12:50
Hasznos számodra ez a válasz?
14/19 anonim válasza:
Persze könnyebb a gonosz párra és anyósra fogni mint feldolgozni hogy beteg és amiatt vetélt el... Hogyha neki fontosabb hogy gereket szüljön akkor hagyja is el a párját legalább a pasinak lesz esélye olyat találni aki igazán szereti őt.
2010. jún. 21. 14:32
Hasznos számodra ez a válasz?
15/19 anonim válasza:
A válaszadók között a 30-as korosztályt képviselem. Ha magamból indulok ki, akkor azt mondom, hogy nekem a 20-as éveim elején még túl korai lett volna a gyermekvállalás, mivel én a 30-as éveimre értem meg személyiségileg. Nem késünk le semmiről. Higgyjétek el, 10 év alatt rengeteget változik az ember, érzelmileg és anyagilag is sokat fejlődünk, ha egyszer visszanéztek az életetekre, ti is így fogjátok látni. 30-as fejjel teljesen másként, sokkal érettebben nevelnek gyereket, mint 20 évesen. Egyetértek azzal az előttem szólóval, hogy talán a sors nem engedte megszülni ezt a babát. Azt tudom javasolni, hogy bármilyen nehéz, de próbáljátok túltenni magatokat a történteken. Szilárdítsátok meg a kapcsolatotokat, szeressétek egymást, és ne hagyjátok, hogy bárki beleszóljon a kapcsolatotokba. Anyagilag is próbáljatok biztosabb alapokat teremteni. Nőként figyelj oda a párodra, hogy ez a sajnálatos esemény ne álljon végképp közétek.
2010. jún. 21. 14:55
Hasznos számodra ez a válasz?
16/19 anonim válasza:
Azt írod, hogy az elveszített babát mindketten akartátok, aztán a párod elbizonytalanodott, most meg már úgy tűnik semennyire sem akarja. Azért ez nem tűnik túl bíztatónak a jövőre nézve. Én a helyedben, nem erőltetném a dolgot. Ami az egészségügyi problémádat illeti; mi lenne, ha ketten együtt mennétek el egy szakemberhez, aki talán érthetően el tudná magyarázni a párodnak, hogy miért lenne jó a mielőbbi gyermekáldás a te helyzetedben. Arra nincs garancia, hogy ettől rögtön megjön a kedve hozzá, de legalább tisztában lenne a problémával, és együtt dönthetnétek arról, hogyan tovább. Ettől egyébként nem kell 22 évesen "idegileg késznek lenni", főleg nem egy bébiszitternek. Itt a tiédnél sokkal nagyobb drámákat is olvashatsz, nem is egyet. A kiborulás nem használ sem neked, sem a kapcsolatodnak, sem a majd születendő gyereknek.
2010. jún. 26. 21:42
Hasznos számodra ez a válasz?
17/19 anonim válasza:
Szia, szerintem is biztosabb alapok kellenének a babához, mind érzelmileg mind anyagilag, ha a párod nem áll melletted 100%-ig, akkor nem kell erőltetni, mert csak a gyerek látja kárát, ha aztán apa nélkül kell felnőnie. Persze nem kell 40 éves korig várni a babavállalással, de te még nem vagy semmiről se lekésve mégha 10 év múlva is szülsz akkor se, és persze könnyű most azt mondani hogy nem kell sok pénz, legfeljebb anyáékhoz költözünk stb.,de hidd el nagyon rosszul esik ám az embernek, ha nem képes egy tisztességes alapot nyújtani a gyerkőcnek, mert egy kisbaba rengeteg pénzben van, és neked fog a legrosszabbul esni ha nem tudsz neki megadni dolgokat...
ezt is mérlegeld, én 6 évet vártam a babára, de így sokkal de sokkal jobb minden szempontból!
2010. jún. 26. 22:20
Hasznos számodra ez a válasz?
18/19 anonim válasza:
Ha a párod azt is mondaná ezek után hogy jöhet a gyerek, a félsz ott motoszkál majd benned, hogy mikor fog otthagyni. Végig támogat a terhesség alatt és a szülésnél, viszont amikor jönnek az éjjeli virrasztások, és a hasfájós időszak, ő azt mondja hogy "bocs, én nem vagyok erre felkészülve" és odébbáll. Ott maradsz egy kisgyerekkel, munka nélkül , feszültséggel tele, ami nem használ a picinek. Akár hiszed akár nem, nem kell ahhoz kiabálni hogy a gyerek megérezze a szülő feszültségét, és ha ő is feszült többet lehet beteg, és nyűgösebb, kezelhetetlenebb. Neked meg nehezebb az elhelyezkedés, ha a bölcsiből állandóan hívogatnak hogy beteg a pici. Beszéld meg pároddal hogy ő mikor látná esélyét a gyerekvállalásnak, mert lehet csak 1-2 évet várna vele, viszont ha nem tudja mikor, el kell gondolkodnod azon hogy vajon Ő -e az igazi, és keresni olyan embert akivel meg lehet valósítani amit szeretnél. Nem kell milliomosnak lenni ahhoz hogy gyereket vállalj, de az albérlet nem egy kiindulópont. A doki persze azt mondta minél előbb legyen gyerek, de nem ő fogja felnevelni, ha otthagy a párod.
2010. jún. 26. 23:06
Hasznos számodra ez a válasz?
19/19 anonim válasza:
Sajnos a baba elment volna mindenképp. Szülészeten dolgozom és tudom. Nem tesz jót az idegesség de ha a baba menni akar akkor akkor is elment volna ha nincs az anyós beszólása. Sajnálom, hogy így történt, de talán igaza van azoknak akik azt írják még nincs itt az ideje. Ha a gyerek érdekeit nézed akkor én is azt mondom apa is kell neki, és ha egy fiú 22 évesen úgy érzi még nem akar , még fiatal azt meg lehet érteni. A gyereket nem szabad megfosztani attól, hogy egy teljes családba szülessen. Én csonka családban éltem és bár látszólag mindenünk megvolt nekem nagyon hiányzott, hogy apám velünk legyen. Egyedül is fel lehet nevelni, persze de az igazi mikor apa és anya együtt él és harmonikus kapcsolat van. Nem lehet egyedül eldönteni mi legyen a gyerek sorsa, kettőtök életét határozod meg ezzel, a tied és a kicsiét! Légy felnőtt és felelősségteljes és dönts úgy, hogy az mindenki számára ideális legyen!
A betegséged miatt még lehet gyereked és ezt az orvosod is igazolni fogja, várj egy kicsit. Adj időt magadnak, adj időt a párodnak és adj időt a babának! Hidd el nem fogod megbánni!
Azt kívánom minél előbb boldog légy , boldogok legyetek EGYÜTT!
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza:
válasza: