Hogy tudnek teherbeesni?

Tudom, hogy nem ezt várod, de akkor is leírom, a lehető legkedvesebben, ahogy tudom. Nagyon sajnálom a babátokat, szerencsére én nem tudom, milyen érzés ez. Úgy gondolom, ezt a terhességet és ezt a babát el kell gyászolnotok, le kell zárnotok magatokban, és amikor őt elengedtétek teljesen, mindketten, akkor jöhet az új baba.

A férjed hogy van lelkileg? Csak magadról írtad, hogy megviselt a vetélés. És ő? Beszélgettetek arról, ő mit érez? Neki is a gyermeke volt, ő is elveszítette a kisbabáját. Lehet, hogy ő még nem készült fel arra, hogy újra várandós legyél. Én úgy érzem a soraidból, hogy te sem, mert nem zártad még le az előző terhességet.

A felvetésed, ne haragudj, de gusztustalan. Te is tudod, hiszen látható, hogy a kétségbeesés miatt jutott ez eszedbe. Persze ha besikerülne egy új baba (mivel csak a végén védekeztek, egy kis esélye van is), akkor sok boldogságot hozzá. De én ezzel várnék, míg mindketten rendbejöttök lelkileg.

Szia!

Elhiszem, hogy nagyon szeretnél egy babát, de ha a párod úgy érzi, hogy várnotok kellene még egy kicsit a következővel, akkor szerintem tartsd tiszteletben az akaratát. Lehet, hogy neki még idő kell a történtek feldolgozására, csak épp nem akar erről beszélni, mert neki lehet ez így könnyebb.

Persze kijátszani egész biztosan kitudnád valahogy, de szerintem egy olyan kapcsolatban, ahol érett, felnőtt emberek vannak, akik szeretik és tisztelik egymást, ilyen fel se merülhetne.

Ez hülyeség. Neki ugyanúgy a gyereke volt, ugyanakkora veszteség. Fizikai fájdalmat nem érzett, valóban, de szerintem ez is rosszabb, mert azt érzi, ő kimaradt az egészből, ráadásul neked kellett szenvedni “helyette” is.

Mi nem veszítettünk el babát, de évekig vártunk, mire megfogant az első. Volt olyan hónap, amikor a férjem szomorkodott jobban, amikor megjött. Egy normális férfit ugyanúgy földhöz vágnak ezek a dolgok.