Nem kerek kritikat csak tanacsot es velemenyt a korrol. Szerintetek?

Az első gondolat a jó.

Par napja arrol beszeltunk hogyha majd miutan betoltottem a 18-at es befejeztem az iskolat teljesen es minden megvan amit akartunk akkor gyereket vallalunk.

Szóval a lényeg ebben, ha minden megvan. Gondolom te sem csak egy érettségire vágysz, plusz ha tanulsz vagy dolgozol pár évet a gyerekednek is többet tudsz nyújtani. A baba után normális munkatapasztalat nékül nem leszel épp keresett a munkáltatók között.

Szóval ha nem is 10 évet de pár évet várhatnátok a babával. 20-25 évesen sem leszel idős egy babához. Addig párodat is jobban megismered, összeköltöztök és kiélvezitek a kettesben töltött időt. Hidd el nagyon jó érzés együtt nyaralni vagy csak hétvégén a saját lakásban lustálkodva felkelni úgy hogy nincs mit csinálni.

Mindenki akkor vállaljon gyereket, amikor egyrészt késznek érzi magát rá, másrészt megfelelő körülményeket tud biztosítani a felneveléséhez.

Nem írtad, hogy nálatok ezek megvannak-e. Ha te még iskolába jársz, akkor gondolom, nincs jövedelmed. Párodnak van? Ha 18 évesen nekiállsz gyereket nevelni, akkor jó pár évig továbbtanulni, képzettséget, szakmát szerezni sem fogsz tudni. Baromira nehéz lesz elhelyezkedni kisgyerekes anyaként érettségivel, szakma nélkül.

Hol/kinél laknátok? Szülők tudnának-e segíteni, ha szükséges lenne?

Tényleg nem bántásból írom, de öt hónap nagyon kevés. Persze te felhőtlennek érzed, de ez attól van, hogy ez épp a rózsaszín köd. Öt hónap alatt még meg sem ismertétek igazán egymást, nem is laktatok együtt. Bármi lehetséges, az is, hogy majd férj és feleség lesztek és az is, hogy újabb öt hónap múlva már nem lesztek együtt (persze ne legyen így). Te magad azt írod, hogy a korodat illetően is kétségeid vannak. Párodnak igaza van, várjatok, nem biztos, hogy tíz év lesz belőle, lehet mondjuk öt is, de felelőtlenül ne vágjatok bele.

Jesszusom, eszedbe ne jusson 18 évesen rögtön gyereket vállalni.

Az, hogy azt mondod, teljesen tökéletes a kapcsolatotok, csak azt mutatja, hogy még nem vagytok elég érettek. Egyetlen kapcsolat sem tökéletes. Ti még nem álltok készen egy gyerekre, egyénileg és párként sem.

Egyébként miért kell 10 évet várni, ha nem rögtön akarjátok? Nem értem. Van ám átmenet a kettő között, nem csak ez a két véglet. Ki tudja még, hogy milyen életetek lesz 5-6 év múlva, lehet, hogy akkor már készen álltok majd. Vagy ki tudja, talán 10 év múlva sem. Ezt még nem tudhatjátok előre.

Előző vagyok, eszembe jutott pár gondolat még.

Hiába mondod, hogy olyan, mintha öt éve lennél vele, öt hónap alatt biztos, hogy nem ismersz valakit annyira jól, hogy közösen gyereketek legyen.

Láttad már betegen? Részegen? Tudod milyen amikor gyászol? Tudod milyen amikor teljesen padlón van? Amikor nagyon stresszes és fáradt? Amikor éppen nincs kedve hozzád, hanem inkább egyedül lenne? Tudod, hogy bánik a pénzzel? Tudod, milyen vallású? Tudod, hogy milyen elvek szerint nevelné a gyereketeket?

Csakis akkor vállalj gyereket valakivel, ha minden fenti kérdésre igen a válasz, és még mindig úgy gondolod, hogy vele képzeled el a jövődet.

"es minden megvan amit akartunk akkor gyereket vallalunk."

Mi az a 'minden'?

A 'minden' után meghalnak az anyagiak utáni vágyak.

Gondolod, hogy ha a 'mindenben' benn a külön kocsi, jó kocsi, drága kocsi, nem vágytok még jobbra, 'menőbbre' (ami drágább is)?

Ha megvárjátok, hogy 'minden' meglegyen, soha nem lesz gyereketek.