Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Teherbeesés » Akik sokáig próbálkoztatok és...

Akik sokáig próbálkoztatok és csak nagyon nehezen jött össze a baba, éreztétek azt hogy belefáradtatok és legszívesebben hagynátok az egészet a fenébe?

Figyelt kérdés

Én most így érzek. Az rendben van, hogy nem egyből jön össze mindenkinek, de hónapokon, éveken keresztül izgulni, várni, reménykedni, majd csalódni engem kezd lelkileg kimeríteni. Most késett egy hetet, amit kb tinikorom óta nem tapasztaltam, nagyon örültem, aztán bumm, ma megjött. És csalódtam, dühös vagyok, legszívesebben bebújnék egy sarokba és sírnék. Olyan hülyének érzem magam, amikor reménykedve bemegyek egy drogériába tesztet venni, hogy aztán a következő 1-2 napban meg tamponokért menjek ugyanoda. Kezdek belefáradni ebbe az egészbe, hogy felváltva vagyok nagyon izgatott és reményteli és utána nem sokra rá meg csalódott és végtelenül szomorú. A férjem ugyanígy érez, és tudom, hogy nem kellene, de igyekszem erős lenni, nem mutatni neki, hogy mennyire bánt belül, hogy legalább őt vigasztalni tudjam, ne ketten együtt legyünk depressziósak. Közben meg a munkahelyemen egyre többen jelentik be vagy éppen mennek el szülni, amihez igyekszem mindig széles mosollyal gratulálni, de már egyre nehezebb.


Az orvos azt mondja, minden rendben, próbálkozzunk csak tovább nyugodtan, össze kell jönnie, nem talált szervi bajt egyikünknél sem, valamiért mégsem jön a baba. Az ilyen "rástresszelés" dolog meg nem tudom, mennyire valós, most persze kisírom itt anonim a bánatom, de egyébként depresszió-közeli állapotba csak a menstruációm első pár napjában kerülök, nem szoktam erre ráparázni és szeretkezni sem csak azért és kifejezetten tervszerűen szoktunk erőltetetten.


Ti éreztetek így? Akiknek nehezebben jött össze a baba (hovatovább, mesterséges megtermékenyítésig kellett menni), hogy viseltétek a lelki részét? Velem van a baj, és ha már ezt a stresszt sem tudom elviselni, a gyerek mellett össze fogok roppanni?


2019. júl. 1. 17:39
1 2
 11/15 anonim ***** válasza:
63%

Szia! Mi is két éve próbálkozunk, és bár nálunk ismert a probléma, tapasztalatból mondom, hogy biztos, hogy van valami olyan oka, amit nem találtak meg. Nem szégyen orvost váltani, másod- illetve harmadvéleményt kérni. Sokkal jobb tisztán látni, hogy mi a hiba, mint mindig csak reménykedni, csalódni, szégyenkezni.


Teljesen egyet értek azzal, aki azt mondja, hogy nem kell ezt titkolni. Ez nem egy szégyellnivaló dolog, ezt dobta az élet, olyan, mint hogy pl én szőke hajú vagyok. Tőlem, ha valaki kérdezi, annyit szoktam mondani, hogy nem megy az olyan egyszerűen, nem vagyunk már tizenévesek, hogy egymásnak dörgölőzünk, és kész a gyerek. Erre valaki nevetve reagál, a közelebbi barátok és a család pedig érdeklődtek, hogy mi van. Nekik elmondtuk, és hihetetlen, hogy mennyire mögénk álltak, és támogatnak. Ha nem érzed szégyenletesnek, máris egy nagy gonddal kevesebb nyomja a lelked.

2019. júl. 2. 11:13
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/15 A kérdező kommentje:

Köszönöm a támogatást, legközelebb akkor talán már mi is felvállaljuk a baráti körben :)


Sok sikert mindenkinek, illetve gratulálok azoknak, akiknek összejött!

2019. júl. 2. 18:39
 13/15 Nusy83 ***** válasza:
Mi 5évig próbálkoztunk míg azt mondtam hogy 35 éves korom után feladom. Így is lett áprilisban töltöttem 2018ban és 1hóval később állapotos lettem azóta 5hós nagy lány Anyukája vagyok. Nekem is mindíg azt mondták h túlságosan rá görcsölünk (a dokik ugye semmit nem találtak) és vszínű igazuk volt mikor totál lemondtam a dologról csoda történt!
2019. júl. 4. 12:33
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/15 anonim ***** válasza:
Ha én feladtam volna, velünk sosem történt volna meg...Ez nem mindenkinél működik.
2019. júl. 4. 12:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/15 anonim válasza:

Ezek a dolgok össze vissza vannak. Az összejön és nem jön össze is 1 év után vagy 6 év után, vagy soha - ezek mind egyedi történetek, de a jövőre nézve másnak a saját ügyében nem ad semmilyen jelt.


Azonban sokféle módon lehet tenni önmagunkért. A teljes és örömteli életről való kép nem csak gyerekkel lehetséges.


A mások példája adhat erőt és ötletet, de saját utatokat, erőforrásaitokat magatoknak kell megtalálni, ami a gyereken innen és túl van. Ez pedig munka, ami lehet egy jó vagy jobb cél (nem a gyerek a cél, hanem a teljes élet)


Az Ágacska Alapítványnál vannak ilyen csoportok, és párterápiák. Kimondottan ilyen pároknak segítenek ezeket a nagyon nehéz helyzeteket elfogadni, túljutni rajta. Szerintem jó szakemberek vannak ott, és hasonló élethelyzetben levő párokkal is tudjátok egymást támogatni. Ott is van akinek összejön a gyerek, van akinek meg nem, de el jut ennek az elfogadásához.


A remény pedig meg nem szégyenít...

2019. júl. 11. 01:42
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!