Hogyan viselitek ha valaki a környezetetekben teherbe esik?

Örülök nekik, gratulálok is.

Persze magamban kicsit szomorú is vagyok, hogy nekünk még nem sikerült, viszont ez nem az ő hibájuk. Azért mert nekik összejött, nekünk még nem, nem leszek rosszindulatú, vagy féltékeny.

Örültem is és mérgelődtem is, amikor ilyen helyzetben voltam. Persze előttük csak örültem :D Mert nyilván hogy ez nekem rosszul is esik,az az én problmám, nem az övé, nem szavad rázúdítanom.

De nagyon ambivalens érzés volt,mert közben tényleg őszintén örültem a babáknak, meg hogy milyen jó helyre születnek.

Mi már a 2. lombikunkra készülünk, próbálkozni se most kezdtünk el.

NEkem azért vannak hullámvölgyeim. Néha rettenetesen magamba tudok zuhanni. Néha hallani se akarok terhesekről, babákról, gyűlölök mindent ami ezzel kapcsolatos.

Hogy irigy vagyok-e? Igen!!

Hogy örülök-e a boldogságuknak? Ha nagyon nagyon őszinte akarok lenni, akkor nem.

De a családom és a barátaim nagyon fontosak a számomra, és fontos a boldogságuk. Sajnos az érzéseimet nem tudom befolyásolni, ilyen irigy dög vagyok. De azt, hogy ebből mit mutatok nekik, azt igen! És szerintem ez a fontos!

Nagyon figyelek minden rezdülésemre, hogy véletlenül se sejtsék meg, mennyire el vagyok keseredve. Végig követtem a barátnőim terhességét, igyekszem kedves lenni és támogató.

Azért mert nekem nem sikerül, nem szabad hogy ők érezzék magukat rosszul, nem szabad elrontani az örömüket. És semmiképp sem szabad a saját nyomorúságomat rájuk zúdítani!

Én ezeket mondogatom mindig magamnak és ez segít helyesen viselkedni.

3 éven keresztül nem estem teherbe. Örültem mindenki sikerének, tudtam, hogy egyszer nekünk is sikerülni fog.

Sikerült! 16+5hkm

Akinek már van gyereke, úton van a baba az annyira másképp látja már az egészet. Még akkor is ha hosszú évek küzdelme áll mögöttük. Mintha utólag minden megszépülne, a rossz emlékek halványulnak és a boldogság elnyomja a hosszú évek fájdalmát.

Aki éveket várt a babára, tényleg mindig tudtátok, hogy sikerülni fog? Soha nem volt egy gyenge pillanatotok sem, mikor úgy éreztétek nem bírjátok? Mikor egy újabb kudarc után úgy éreztétek, nektek már sose adatik meg egy gyerek? Mikor valaki bejelentette a terhességét és ti arra gondoltatok “ mikor jön el az én időm?”

Persze ezek csak pillanatnyi állapotok, utána összeszedi magát az ember. De amíg nem sikerül, addig csak a bizonytalanság van és a remény amibe kapaszkodni lehet.