Nehéz volt lelkileg egy abortusz?

Én megértelek, mert ez felfogás kérdése, hogy hogyan tekintesz egy ilyen dologra. Ha te ebben a sejtcsomóban a te gyermekedet látod (hiszen az is lesz idővel), akkor megvisel. Akik ezt nem érzik át, azok érzelmi intelligenciája elég alacsony.

Én amikor megtudtam h babát várok, onnantól elkezdtem kötődni hozzá. Az első perctől. Nagyon sajnálom, kérdező! Leginkább azért, mert sokszor még azok is megbánják, akik úgy mennek a műtétre, hogy akarják az abortuszt. Az nagyon rossz jel, hogy te már most nem akarod. Elképzelni sem tudom ezt. Döntesz mondjuk az abortusz mellett, és ez egy életre szóló döntés. Szerintem gondold meg még egyszer! Tudom, sok a gond. De gondold meg, milyen lesz az érzés utána.

Ha az abortusz ellen dönt, az is egy életre szóló döntés. És nyilván tök jó lesz anyaotthonokban nyomorogni, aztán meg a segélyben bizakodni. Nem kimászni fog a gödörből a szerencsétlen kérdező, ha megszüli, hanem beláthatatlan nyomorba jutni. Ja, persze, megváltozhat az élet - de értelmes ember egy hörcsögöt sem vesz arra, hogy majd hátha csoda történik, pláne nem szül.

Ha nem akarja örökre és jóvátehetetlenül elcseszni a saját és egy gyerek életét is, akkor az abortusz az egyetlen megoldás.

En az elobbi hozzaszolo vagyok.

Ahogy irtam, nekem volt abortuszom, amire sajat elhatarozasombol mentem. Gyorsan elinteztem, minel hamarabb tul legyek rajta. Utana megkonnyebbules jott mix erzesekkel. Megkonnyebbules foleg azert mert titokban csinaltam, a csalad nem tudhatta meg. Akkoriban ez szegyen volt, de ha visszagondolok nem is volt olyan regen. Nem tudta meg senki megis szegyenerzetem volt es nagyon eros erzes volt.

Errol szinte senkinek se beszeltem, titok maradt mondhatjuk. Az eletem utana megvaltozott, a sulit is otthagytam. Nem volt motivaciom semmire. Ejjelente felriadtam, vagy virrasztottam az agyban. Nem tudtam, hogy ez egy fajta depresszio, akkoriban nem beszeltek rola. Persze ment tovabb az elet, feltalalom magam, nem errol van szo, de valami nem volt jo. Lehet hibaztatom magam tudat alatt, rossznak allitom be magam sajat magam elott. Nem tudom leirni megfogalmazni. A terhet azota is hordom.

Szerintem egy not ez megvisel, eros lelki serelmeket okoz.

Ahogy mondjak, hogy az anya gyerek kapcsolat mennyire eros, leirhatatlan, osztonos, ez nalam is megvalosult valamilyen szinten. En meg a mai napig nem tudom, hogy megbantam e, de az egesz eletem arrol szol, hogy valami hianyzik. En magambol kiindulva azt tudom elmondani, hogy tudat alatt viszem ezt a terhet, az erzest. Ebbol sok problemam lett.

En csak annyit ajanlok neked, ha ugy dontesz, nem tartod meg a babat, akkor mindenkepp fordulj szakemberhez, pszichologushoz akivel majd beszelgethetsz. Ezzel mar egy jo ideje foglalkoznak. Nem ismerlek de picit feltelek, mert azt irod, hogy sirsz emiatt.

Én attól lettem volna depressziós, ha nem szedik ki belőlem! Nagyon hálás voltam hogy olyan helyen élek ahol ez legális, hozzáteszem számomra undorító volt a beszélgetés előtte. Ráakartak venni hogy tartsam meg, szüljem meg 😃 Ja meg elküldenek “gondolkozni”, hát a k*rva anyjukat ! Meg sem akartam volna indokolni! Ez is nevetséges! Ja meg lelkiismeret furdalást akarnak okozni...

Vicc.! Ki is osztottam a nőt rendesen.

Abortusz után megkönnyebbültem és örültem hogy túlestem rajta és nem kellett elrontani az egész életemet egy gyerekkel.