Fel fogom tudni dolgozni valaha hogy nem tartottam meg az ikreimet?

Nem tudom, nekem sosem volt ilyen fétisem, hogy én legyek az első valaki életében. Meg a definíció is értelmetlen, hogy mitől leszel az első, mitől nem.

Valahogy mi azt gondoljuk mindketten, hogy a gyerekek az elsők, és amikor a másik értük dolgozik, akkor azt a társáért is teszi. Bármilyen kényszerhelyzetben magától értetődően adnánk oda a saját/másik/mindkettőnk èletét az övékért. Ebben semmi egyenlőtlen nincs.

Mielőtt gyerekeink voltak, ugyanígy álltunk egymas munkájához (mindkettőnknek hivatása van), sose kértük, hogy elé soroljon a másik a saját életének.

Mégis egyértelmű, hogy egymás párja vagyunk és összetartozunk. En pl. más férfit nem is igazán kívántam életemben, és amióta együtt vagyunk sem.

Más kapcsolatok meg tönkrementek a környezetünkben, ahol kezdetben az egekig értek a szép közhelyek.

Én is megértem, hogy ez nehéz helyzet, de onnantól, hogy megtörtént, a nő is kényszerhelyzetben van. A gyerekvállalás alternatívája számára onnantól nem az, hogy nem vállal gyereket, hanem hogy a már meglevő embriókat/magzatokat egy műtét során darabokba vágva veszik ki a testéből.

Ez egy egész más helyzet, nem tudhatod, mit él meg, aki belekerül. Szerencse hogy a párod fel tudta dolgozni.

Értem az álláspontodat, de ahogy írsz itt erről a helyzetről egy súlyos krízisben lévő nő kérdesére, az nem szép. Ezért kapsz ilyen válaszokat.

Én láttam már abortált magzat leszakadt karját a vesetálban. Lehet a végsőkig hárítani és magyarázni, hogy nem ember, de ez akkor sem egy kis súlyú dog, még ha én sem vagyok abortuszellenes.

A férfi legrosszabb esetbeb szakít a párjával és nem kér a gyerekekből, akkor csak a gyerektartás marad. Aki emiatt 34 évesen öngyilkossággal zsarol egy kŕzisterhes nőt, aki állítólag a párja, az biztos nem nőtt fel érzelmileg.

De látod, itt máris látszik az érzéketlenség és gyerekesség ebben a fontosság dologban. Ez nem arról szól, milyen fontos a nőnek a párja. Ilyen alapon ő is mondhatná, hogy nem volt olyan fontos, hogy a párja gumit húzzon, sem annyira, hogy felvàllalja a gyerekeiket, sem annyira hogy ne hisztizzen be.

A Te párod nem akar gyereket, és amikor terhes lett sem változott meg a véleménye. Ezért vetette el, nem azért mert fontosabb vagy neki. A nő akarata ellenére, érzelmi zsarolásra elvetetett gyerek a párkapcsolat végét jelenti.

A nőnek saját magáról kell dönteni. Az ő teste, így vagy úgy, nagyobb teher egyedül nevelni az ikreket, vagy elvetetni őket akarata ellenére, mint kényszerapanak lenni.

A férfi dolgozza fel. Peche volt, nehéz helyzetbe került, ez van. Van aki megbènul, mert elgázolja egy autó. Az életben vannak drámák, ez is nyilván az, a hisztéria akkor se segít.

Amúgy ez egy olyan helyzet, amire nincs jó megoldás. Mindenki szerint más a kisebbik rossz. Szerinted nagyobb tragédia, ha van egy gyereked valahol, akivel soha semmi dolgod. Szerintem a "kisműtét", melynek során megölik a gyerekemet, rosszabb.

Valószínűleg nem fogunk kompromisszumra jutni, de ahogy fentebb írtam, bármit momdasz Te vagy az a patkány a történetben, a Kérdező fog dönteni szerencsére. Ha jól érteni, amúgy már döntött a "kisműtét" mellett.