Aki abortuszt végeztett, miért érez utána lelkifurdalást?

Hát meg azért attól még, mert nem tudta/akarta megtartani a babát, érzelmileg igenis lehet megterhelő. Oké, hogy morálisan technikailag "oké", de morálisan az is technikaliag "oké", hogy a kutyádat egy két méteres láncra kötve tartod az udvaron, aztán azért mégsem olyan jó dolog. Egy nőnél ráadásul a terhesség igenis jár biológiai változásokkal, még ha az elején vagy, akkor is, és a hormonok nem múlnak el nyomtalanul csak úgy, mert a kiváltó okot történetesen kivették belőle. Plusz nem mindegy az sem, hogy miért kellett elvetetnie a babát, szerintem ha valaki zsigerileg undorodik a terhességtől, a gyerekektől, az egész szülőségtől, ő könnyebben viseli az ilyesmit, mint akinél külső okok voltak az indok (anyagilag nem tehette meg, rosszkor jött, a párja nem vállalja, neadjisten beteg lett volna a kicsi, satöbbi), mert ott valójában vágyott volna rá és szerette volna megtartani, csak valamiért nem lehetett, és ilyen dologról lemondani úgy, hogy igazából nem szeretnéd, azért igenis szomorúságra ad okot.

De nem hiszem el, hogy ezt nem érted, szóval ez is csak egy ilyen abortuszellenes provokáló kérdés, aminek az égvilágon semmi értelme.

No meg bármelyik végén vagy az abortusz okának a kórház még egyet bele is rúg ám az emberbe…

30 hetes terhesen feküdtem bent velem azonos korú vagy már előrébb haladott kismamákkal, tehát látványos pocakokkal majd egyszer csak behoztak hozzánk egy abortuszost, mert hova máshova vinnék mintsem a terhesekhez…

Az első perctől ahogy várt a műtétre az utolsóig amíg haza nem engedték sírt. 4 boldog kismama nem volt nagy vigasz neki.

Én nem érzem rosszul magam.

Védekezetem, de sajnos becsúszott.

Nem szerettem volna szt a gyereket akkor sem ha megtartom.

Számomra nem volt kérdés.

Bár a barataim orrára sem kötöttem. Magánügy