Mennyire jó ötlet egy down-os babát megtartani? Mivel jár a down kór?

Több rokon család ment tönkre egy ilyen gyerek miatt, rettentö megeröltetö velük, és lényegében nem lesz semmi eredménye a több évtizedes erölködésnek, ha meghalsz, utána valakinek el kell tartania, ápolnia, szóval nagyon nagy lelki, anyagi teher.

Én garantáltan nem tartanám meg.

Nézd, lehet hogy kevéssé érintett lesz, aki integrálható, lehet hogy nagyon súlyos eset lesz, aki 7/24 felügyeletet igényel.

Akkor tartanam meg, ha már benne lennék a korban és régóta sikertelenül próbálkoznék azzal, hogy gyerekem legyen, plusz megertenem, hogy szinte biztosan egyedullokent fogom felnevelni úgy, hogy az egész életem, annak minden részét rá kell áldoznom

legjobb esetben is kapsz egy teremtményt, ami csigalassúsággal nagyjából egy hatéves emberré feljődik, és utána egy életen át úgy marad, egy cuki, mosolygó, aranyos és fantasztikus kicsi tündér. kár, hogy ez általában nem egy valódi példány, hanem a downos alapítványok több esetből összemosott propagandaszövege.

a valóság az, hogy egy ponton túl tényleg nem fejlődnek szellemileg-érzelmileg, egész életükben teljes mértékben rád lesznek utalva, tehát a munkádat is el kell hogy veszítsd, szabadidőd többé nem lesz, ha vannak már gyerekeid, azokat vagy belezsarolod, hogy legyenek a fizetetlen cselédei egész életében, vagy elég erősek, és elmenekülnek, hogy lehessen saját életük is. az meg hogy amúgy maga a downso milyen elsz, jó kérdés, lehet hogy nem fog megtanulni kanállal enni, meg lehet hogy megtanul járni, megnő 180 centisre és 100 kilósra, és ahányszor nemet mondasz, kifordul önmagából, mint egy dackorszakos hároméves, csak ugye már ötször nagyobb és erősebb. a szomszéd néninek van (volt?) egy ilyen gyereke, ugye még a mindenféle szűrések feltalálása előttről, 13 évesen otthonba kelett adnia, mert a csaj úgy megverte hogy kórházba került. és akkora szerencséje volt, hogy kifogott egy lelkiismeretes orvost, aki azt mondta, addig nem engedi haza, amíg alá nem írja a kérvényt, hogy vigyék el a gyereket. onnantól hétvégékre hozták vissza, két ápolóval, hogy megnézhesse őt a néni, de a csak le se szrta hogy mégis ki az vagy mi van. most nyolcvan múlt már, és a legkisebb szobájában lakik, mert minden más helyiséget a házában kiadott albérletbe, hogy fedezni tudja az otthont meg a gyerek miatt felvett hiteleket.

le fog pontozni az első errejáró abortuszellenes szektás, de nem baj. nem árt ha hallassz valódi esetről is.

"mondjuk ez a viszonylag jó hír, "

Mi q viszonylag jó hír????

Dolgoztam olyan helyen ahol downosok ellátása, tanítása folyt.

Aranyosak, ez tény. És én tudtam úgy viszonyulni hozzá mint egy tanítvány akinek segítenem kell a fejlődésben - ami piszok lassú. Viszont nevelni nem tudnám, képtelen lennék elviselni a tudatot hogy mi lesz a jövője. Mert lássuk be: sok jövője nem lesz. Az önellátást még meg fogja tanulni bizonyos szinten, de Te fel kell add magad és az egész életedet érte. Rámehet a párkapcsolatod, családod, barátaid is, és nem azért mert ők lennének rossz emberek hanem mert ezt baromira nehéz lesz lelkileg bírniuk.