Hogyan beszéljem rá a feleségemet a terhességmegszakításra?

Kedves Kérdező, a legjobb szívvel mondom Neked, a harag, meg a sértettség most sem jó tanácsadó. Nincsen itt annak az ideje, hogy eldöntsd, ki kinek kinél fontosabb, vagy kinél kevésbé fontosabb.

Azért kérdeztem, milyen elvek vezérelnek Benneteket, mert ha a párod elvi okokból ellenzi az abortuszt, és Te mégis rákényszeríted, akkor ő fogja ugyanezt érezni, amit most Te: hogy a feje felett döntesz.

Nem ismerem őt, nem is tudok a fejével gondolkodni, de szerintem úgy lehet vele, hogy míg az abortusszal biztosan az életét venné el egy gyermekének, addig esetleges halálával (bár ez most komolyabb eséllyel feltehetőleg nem fordul meg a fejében) nem törne egyik már megszületett gyermeke életére sem. És a Tiédre sem. Azaz nála feltehetőleg az élet visz mindent, nem az egészség, a biztonság, vagy a teljes család. Ő mind a 4 gyermekét egyformán szereti, és képtelen az egyik élete árán nevelni a másik hármat.

De, hadd kérdezzem meg, beszéltél már vele erről? Ismered a döntése motivációit? Elmondta Neked, miért gondolta mégis meg magát?

Biztos lehetsz benne, hogy nem akar meghalni. Nem arra készül, hogy direkt egyedül hagyjon Téged a 3 gyerekkel. Ezer százalék, hogy az a remény élteti, hogy az egészsége nem romlik tovább, és a közös babátok élve, épen megszületik. Az orvos neki kockázatokat említett, nem biztos kudarcot.

Biztos lehetsz benne, hogy pontosan úgy szeret Téged viszont, ahogyan Te őt.

Fogjon össze a család, biztosítsátok a pihenését, a kényelmét, a teljes tehermentesítését, mindig jusson el orvoshoz, ahhoz, akiben ő megbízik, álljanak rendelkezésére a gyógyszerei és álljon most ő a középpontban. A többit meg bízzátok a jósorsra, ha már döntött, akkor ez a lehetőség marad csak, és hidd el, ez nem is olyan kevés... :)

Muszáj bátornak és erősnek lenned!

Ülj le a feleségeddel és rágjátok ezt át még párszor alaposan. Nem hiszem el, hogy neki egy magzat többet ér, mint a már élő 3 gyermeke, akiknek szükségük van az anyjukra még nagyon sokáig. Igaz én 25 éves voltam édesanyám elvesztésekor, de így is nagyon megviselt a mai napig képtelen voltam kiheverni, borzalmas érzés, nem kívánnám ezt a gyerekemnek. A másik oldalról meg nem lennék olyan önző, hogy a családom ilyen kockázatnak kitegyem. Ti 5-en vagytok egy család, nem a feleséged egy személyben, és ez a döntés mindenkinek az életére kihatással van.

A 40 éves kor még egészséges szervezett mellett sem garancia arra, hogy a terhesség problémamentes lesz, és a baba egészségesen születik. Az életkort még megfejeli a szívbetegség, hát ezek után abszolút felelőtlen döntés a feleséged részéről, hogy nem hallgat sem a férjére, sem az orvosra....

2 ismerősöm járt hasonló cipőben, az egyiknél szívbetegség, a másiknál valami más okozta a kockázatot. Mindkettő vállalta a babát, egészségesek lettek, az anya is megmaradt (a szívbetegnél 3., a másik esetben 4. gyerek volt).

Szintén 2 ismerősöm halt bele szülésbe vagy szülési szövődménybe. Egyik esetben sem lehetett előre látni a gondot, mindkettő viszonylag fiatal volt, első babával.

Ezt azért írtam le, mert a dolgok nem feketék-fehérek. Nem látjuk előre, mi fog történni.

Életekről döntötök, szerintem ezt nem lehet kivitelezni szigorúan "agyból", mindenképp érzelmi döntés lesz. Bármi lesz, együtt kell végigcsinálnotok, egymást támogatva. Azért az, hogy ismeritek a betegséget, tényleg "előny", gondolom, sokkal jobban figyelnének rá, mint egyébként.

Én úgy tudom, hogy ha az anya életét veszélyezteti a terhesség, bármikor meg lehet szakítani.

Sok erőt kívánok nektek, bárhogy döntötök. Nagyon nehéz helyzetben vagytok.

Én azt nem értem, ha ennyire életveszélyes a további terhesség, akkor hogy a fenébe nem köttette el magát a feleséged. Az orvosok nem javasolták ezt?? TAbletta mellett meg millióan esnek teherbe ez mindig is így volt, nem egy újdonság...(itt a gyk-n különösen)

Tehát a lehető legfelelőtlenebbül viselkedtetek és itt az eredménye. Figyelj, nem kérheted, hogy a három gyerekét jobban szeresse mint a negyediket. Ezt nem fogod megérteni, mert nem vagy anya. Ilyet képtelenség kérni. Ugyanolyan gyereke, ugyanúgy a szerelmetek gyereke. Ölje meg a másik három miatt? Aki lelkis, az tönkremehet ebben, a házasságotok is. Én nem hiszem, hogy a mai orvosi felügyelettel nagyon nagy bajban van, legfeljebb a terhesség alatt fogják folyamatosan kontrollálni. És most a legeslegutolsó dolog legyen az a fejedben, hogy te mennyire vagy neki fontos, ha nem öleti meg a gyerekét. Ezt most felejtsd el.

Sok erőt és kívánom a legjobbakat!

Hm..én vagyok a 16-os válaszadó.

Nem akartalak megbántani, de itt több dolgot sem értek, ezért írtam talán kicsit keményen.

A felelőtlenséget arra értettem, hogy ha valaki nemi életet él, akkor mindenféle védekezés mellett becsúszhat a baba, mint itt is. Igen, addig nincs baj belőle amíg létre nem jön a terhesség. Mert a tabletták hatását gyengítheti egy betegség esetén szedett antibiotikum, vagy akármi.

Ezért számomra érthetetlen hogy a harmadik gyermek születése után ez nem vetődött fel sem az orvosnál, sem nálatok pont emiatt hogy ne legyen abortusz a következő terhességből.

Itt már nincs jó döntés, mert mindkét esetből valószínűleg óriási trauma és stessz lesz.

Nem vitatom, hogy egy apa is szeretheti a gyermekét ugyanúgy természetesen. De nem a te testedből fogják kitépni, nem a te szíved alatt növekszik egy kis élet, ezért lelkileg eredendően megközelítőleg sem fogod azt érezni mint a feleséged az abortusznál.

Még egyszer minden jót és nem akartalak megbántani, nem ez volt a célom.

Utolsó:

Te sem gondolhatod komolyan, hogy azért felelőtlenek, mert tablettával védekeztek és nem kötötte el magát az egyikük...

A tabletta az egyik leginkább megbízható módszer. 100%-os meg nincs, elárulom: még az elkötés sem az!

Egyáltalán nem voltak felelőtlenek. Akkor lettek volna azok, ha nem védekeztek volna, vagy megszakítást alkalmaztak volna.

A tabletta igen is a felelősségteljes védekezési módszerek közé tartozik, nem kell feleslegesen bűntudatot kelteni a kérdezőben!!!