Mennyire lehet traumatizáló, ha egy fiatal felnőtt rájön, hogy egyik szülője nem akarta, abortuszt szeretett volna?

Bátyám 20 éves. Nemrég egy kellemetlen rokontól megtudta (majd a szüleimnél rákérdezett és ők elmesélték az egészet), hogy egy véletlen terhesség volt (ezt eddig is tudtuk), de, hogy édesapám mindenképpen abortuszra szerette volna küldeni anyát. 19 évesek voltak ekkor, első éves egyetemisták, anya már majdnem vállalta is a beavatkozást, de az utolsó pillanatban apával közösen meggondolták magukat. Apa azonban - ez is most derült ki- elhagyta anyát a terhesség ötödik hónapjában és csak a bátyám 10 hónapos korában kezdték újra a kapcsolatot, házasodtak össze és alapítottak családot. Mindketten befejeztél az egyetemet, nagyon sikeresek munkájukban, jól élünk, a szüleim szeretik egymást, sőt szerintem szerelmesek egymásba. Én vagyok a középső (16), késő született kisöcsénk pedig 5 éves. Minden jó. A testérem viszont teljesen kiborult. Anya először azt mondta, megérti, meg próbálta magyarázni, hogy az élet sokfélét hoz, hogy nagyon fiatalok voltak, hogy nagyon szeretik, de most már kicsit türelmetlenebb, úgy érzi nincs oka így viselkedni, felnőtt, dolgozza fel. Ugyanis apával nem beszél azóta. Apa próbálkozik, ő pedig nem szól. Annyit mondott neki, hogy mostantól tegyen úgy, mintha nem lenne. Soha nem volt még nagyobb családi krízis nálunk... Most viszont vágni lehet a feszültséget...Igaza van valakinek? Lehet valamit tenni, hogy helyre álljon a béke?