Akik annyira ellenzik az abortuszt sose gondolnak bele abba, hogy a magzat erőszakból fogant?

Utolsó vagyok, véletlenül elment az üzenet.

Szóval ez 18 éve volt. Egy percig sem bántam meg, van egy fiam, úton a tesó. Imádom mindkettőt. Van párom, 2 hét és a férjem lesz. Boldog család vagyunk. Ő is tud erről, majd a gyerekeknek is biztos egyszer elmondom, ha már felnőttek lesznek.

25-26-os válaszoló vagyok.

Eleinte egyáltalán nem gondoltam rá, nem érdekelt, nem foglalkoztam vele. Már a kórházban is meglepődtem, hogy mennyire megkönnyebbültem.

Mikor a fiammal voltam várandós, akkor gondoltam rá először, hogy mennyi idős lenne, milyen nemű lenne....

De jobb nem gondolkodni ilyesmin. Mindig azt mondom, hogy ez volt a jó döntés.

Persze, itt is kaptam már megjegyzést pár éve, hogy "de ha megfogant, annak oka van, nem lett volna szabad elvetetni, örökbe kellett volna adni stb."

De aki azt mondja, hogy egy 16 éves lánynak meg kell tartani egy babát, akkor is, ha nem akarja, iskolába jár, szülei elváltak, anyuka egyedül neveli őket a testvérével albérletben, az nem tudja mit beszél.

Így is kellett idő, míg rendbe jöttem lelkileg (nem a gyerek miatt, hanem az erőszak miatt). Ráadásul ha 9 hónapig (vagy még tovább, ha nem adom örökbe, hanem megtartom) még emlékeztet is valaki rá, hát szerintem nem éltem volna túl.

Sokáig nem bíztam a férfiakban, 20 évesen lett az első komoly kapcsolatom, mikor annak vége lett, akkor 2 év kellett megint, hogy párkapcsolatom legyen. Ez tart már 9 éve.

Ma már teljesen közömbösen mesélem el a történetemet,

Az abortusz mindigis kényes téma volt.

A nemi erőszak szintén (gondoljunk csak a fantasztikus "Tehetsz róla- tehetsz ellene" kampányra).

Ebben a vitában soha nem lesz kompromisszum.

Az a baj, hogy sokan úgy írják le a megtartás-szülés-örökbeadás háromszöget, mintha valami egyszerű dolog lenne.

Holott az egyszerű az abortusz.

Két gyerekem van. Egy terhesség, szülés testileg lelkileg megváltoztat.

A társadalom rettenetesen elítéli az adoptálást. Azt hogy valaki "eldobja" a gyerekét.

Szóval egy nő vállalja, hogy kiesik a munkából/iskolából, hogy a teste deformálódik, hogy a hormonháztartása szétcs#sződik, több órás fájdalmat, gátmetszés, vagy császármetszés hegét, és a társadalom totális megvetését...

Miért is?

Mert úgy helyes? Tényleg úgy helyes?

Azt veszem észre hogy az abortusz kérdésnél mindenki a főszereplőt tojja le magasról.

Vagy ugye az élet szentségével vagdalkoznak. Pedig ez csak sallang. Semmi szentség nincs benne.

Basszus, naponta(!) 24ezer ember éhenhal!

15-16-18-nak! Örülök, hogy ezt a mély traumát, az erőszakot fel tudtad dolgozni. Talán, akik nem tudták még és hordják, azoknak kis segítség: hogy lehet!!

* Kívánom, hogy nagyon-nagyon boldog légy! *