Hogyan dolgoztátok fel az abortuszt?

Elég érdekes itt 1-2 válaszoló..a szüleidről már ne is beszéljünk..el nem tudom képzelni hogy valaha azt mondjam a gyerekemnek hogy nem támogatom valamibe...pláne ha az unokámról van szó és az másik dolog hogy ki vagy milyen az apa. És most a szüleidnek jobb hogy emiatt neked lett egy traumád de ők nekik ezzel nincs semmi dolguk? Élik világukat megszabadultak egy problémától(gyereked,unokájuk) őket nem érdekli hogy te most hogyan érzed magad, de legalább nem kell szégyenkezniük és egy terhet magukra venni stb.. Nem arról van szó hogy kizárólagos anyagi és minden támogatást kellett volna adni de hogy egy csepp lelkit sem? Hogy magukon kívül nem érdekelte őket semmi? Elképesztő sok szülő hozzáállása a saját gyerekéhez is és úgy egyébként is.. Elképzelhetetlen számomra hogy ne megbeszéljem majd a gyerekemmel és valami kompromisszumos megoldást ne találjunk ha valami van, hanem egyből rávágja egy dologra valamit választ csak mert nekem úgy kényelmesebb...pláne egy ilyen fajsúlyos helyzetben..nem értem egyesek minek vállalnak gyereket?!..

Szia! Velem pontosan 1 éve történt meg, de nincs olyan nap, hogy ne gondolnék rá. A kis ultrahang képe is benne van a pénztárcámban, de soha nem fogom kidobni, vagy elrakni olyan helyre, hogy ne lássam. Én nagyon rosszul éltem meg,én is 20 éves voltam. A párommal akkor már 2 éve együtt voltunk, együtt csináltuk a tesztet, és nagyon örültünk neki. Csak aztán elmondtuk a párom szüleinek is, és onnantól kezdve 2 hét alatt konkrétan az örömteli állapotnak vége lett, mert a szülei olyan szinten telebeszélték a párom fejét, hogy végül ő azzal jött elő, hogy szerinte jobb lenne, ha elvetetnénk.Én akkor 2.éves egyetemista voltam, de kész lettem volna egy időre szüneteltetni a tanulmányaimat. Igaz, nekem önálló kerestem nem volt, de a párom nagyon jó anyagi helyzetben van/volt, mégis félt, hogy nem fogunk tudni megadni neki mindent. Próbáltam győzködni, hogy vannak ettől ezerszer rosszabb helyzetben lévők, mégis bevállalják a babát, de nem jártam sikerrel.Igy engedve az ő akaratának, beleegyeztem a műtétbe. Életem legroszabb napja volt. Azt kívánom bárcsak elég erős lettem volna ahhoz, hogy meg mondjam neki, vele, vagy nélküle is végigcsinálom. Azóta is gyötör a bűntudat...

Remelem nem vagy már együtt ezzel az önző anyakicsifia aztcsibalomamitaszüleimmondanak pondróval.

De még együtt vagyunk!

Uhh, kemény vagy...