Mit tennétek a helyemben?

Én 19 évesen elvetettem, de mellettem nem állt a párom. Ahogy kijöttem a kórházból, vége is lett. Szüleim nem voltak, tehát kb csak magamra számíthattam volna. Így nem volt más megoldás.

Mérlegelj. Ne a párod anyján gondolkozz, neki ehhez nincs köze, hanem a pároddal beszéld ezt meg. Ő mit akar. Vállalja? Vállaljátok együtt? Tudjátok vállalni együtt? Szüleid segítenének? Mert ha esetleg a párod meggondolja magát, akkor a szüleid segítségére szorulsz.

Ezeket mind gondold át, és azután dönts!

Húgom járt így.

A vége még hol van? Most 5 éves a gyerek...

A pasi szüleihez költöztek össze, mindenbe beleszóltak, állandóan ment a vita.

A párja gyorsan rájött, hogy annyira mégse jó ez a családosdi. Ki is rakta a hugit a 6 hónapos gyerekkel.

Szüleinknek kellett befogadni és eltartani őket. 40 ezer semmire se elég. Ott is állandó vita ment, hogy végezzen el legalább egy OKJ-t, egy érettségivel semmire se megy. De nem olyan egyszerű baba mellett, mint ahogy a hugi elképzelte. Szüleink mindketten dolgoznak még, nem fogják ők pesztrálni a gyereket egész nap.

Végül lett egy boltvezetői oklevele, nulla tapasztalattal, amivel mehetett egy multihoz pénztárba. Sokszor hozom el én a gyereket az oviból, mert egyikük se tudja megoldani. Nyáron is kész káosz megszervezni, hogy a szünidő alatt ki viszi az összevont oviba a város másik végébe, ki lesz vele a leállás alatt, stb.

A hugi mkosz fejébe vette, hogy neki új apuka kell, mert egyedül nem tud elköltözni, nincs pénze, stb. Most egy 40 éves, nős kollégája után fut, és reméli, hogy elválik érte, és összeköltöznek.

Szerintem elb.ta az életét.

Ne tarsd meg ezt a terhesseget, az ilyen esetek 80%ban csak kinlodas az egesz eletuk a fiatal paroknak. A pasi megbesokkal es ott hagy egyedul a gyerekkel, te pedig eloskodhetsz a szuleid nyakan.

A vegeredmeny az hogy mindenki csak szenved.