Mindenki teljes bizonyosaggal erezte, hogy jo dontest hoz, aki abortuszra ment?

Biztos, hogy nem mindenki érezte úgy, hogy jó döntés. Megkockáztatom, hogy teljes bizonyossággal senki sem.

Jó döntés a normális védekezés lett volna....

Soha nem bántam meg ezeket a döntéseket,jól cselekedtem.

Sok olyan nőt ismerek, akik nem érezték teljesen jó döntésnek, mégis elmentek és utána nagyon megbánták. Pedig racionális döntést hoztak. Szerintem 100%-ban senki sem érzi jó döntésnek, hiszen ez elvileg egy válsághelyzetre való "megoldás". Általában az számít jó döntésnek, amiben az ember teljesen biztos. Persze azt is megbánhatja később. Nagyon sokan bánják meg utólag az abortuszt. Főleg azok, akik bizonytalanok voltak. Akik biztosak, azok pedig lehet, hogy maguknak sem merik bevallani, hogy nem érzik jó döntésnek...Szóval nem feltétlenül az a helyes döntés, ami racionális. Biztosan van oka annak, hogy nem érzed helyesnek ezt. Én a helyedben még átgondolnám, nem lenne-e más "megoldás". Ilyen komoly kérdésben nem szabad bizonytalanul dönteni, mert visszacsinálni utólag már nem lehet.

Lehetetlen teljes bizonosaggal tudni, hogy jo dontes -e. Tobb lehetoseg van az abortuszon kivul is, es soha nem lesz teljes bekesseged afelol, hogy vegulis a legjobb dontest hoztad e meg az abortusszal. Nagyon sokan kesobb megbanjak es mivel nem tudjak visszacsinalni, ilyenekkel nyugtatjuk magunkat, hogy akkor abban a helyzetben az volt a legjobb dontes. Ja, csak az a baj, hogy egesz eletedet utana mar ugy eled, hogy ott kisert az a gondolat hogy mi lett volna... ha.. es tapasztalatbol mondom, h utolag se leszel sose biztos h ez volt a legjobb dontes. Sose bizonyosodik be, sosem igazolja az elet hogy mashogy nem lett volna jobb. Igy megmarad ez az ur az emberben. Ellenben ismerek sok olyat a kornyezetemben, akik vegul megtartottak, ok viszont 100%ban azt mondjak, h nem bantak meg hogy megtartottak, fuggetlen attol h eleg kilatastalan helyzetben vallaltak be. Ok mind azt mondjak, igy utolag az lett volna a szornyu, ha a kisbabajuk most nem elne. Bennuk nincs ez a sok lezaratlansag, bizonytalankodas a dontesuk helyesseget illetoen, mint bennunk, akik atestunk ab-n. Ok valahogy tudjak egyertelmuen, h jol dontottek. Ugyh ez eleg elgondolkodtato, gondold at jol, hogy dontesz.

Én teljesen biztos voltam benne és vagyok a mai napig, így cirka 15 evvel később is. Nem szoktam a jó döntéseimet megbánni, szóval egyáltalán nem féltem attól, hogy majd megbanom. Minden porcikám tiltakozott a terhesség és a gyerek ellen, abba rokkantam volna bele, ha meg kellett volna szülnöm. Van két barátnőm, akiknek szinten volt abortuszuk, egyik sem bánta és bánja, tudják hogy jól döntöttek, ennyi.

Annak idején a legelső terhességemet nem akartam megtartani. Akkor még működött az ún. AB-bizottság is, végigcsináltam azt a megalázó procedúrát is, annyira biztos voltam benne. Aztán amikor mennem kellett volna, meggondoltam magam és végül nem mentem. A 15. héten elvetéltem, missed AB lett belőle. Na, az szörnyen megviselt és a mai napig eszembe jut. Ahogy az is, hogy talán jobban jártam volna, ha nem gondolom meg magam és elvetetem akkor, amikor még nem kötődtem a babához. Nem akartam újra így járni, ezért a doki javaslatára spirált rakattam fel. És újra terhes lettem, spirál mellett. Semmilyen feltétel nem volt adott továbbra sem a gyerekhez, ezért az abortusz mellett döntöttem és akkor nem gondoltam meg magam. Azóta sem bántam meg. Most 52 évesen, 3 szuper gyerek anyukájaként úgy gondolom, hogy ennek pont így kellett történnie. A mostani gyerekeim azok, akiknek meg kellett érkeznie hozzánk. Semmit nem bántam meg utólag, kivéve, hogy az elsőnél rosszul döntöttem, amikor meg akartam tartani. Az fáj, sokszor most is. És több mint 30 éve történt.