Tényleg nem lehet megérteni hogy mi ezt így szeretnènk?

31 éves vagyok, ès nehezen (lombikkal) jött össze a baba, így veszélyeztetett terhes vagyok az elejétől. Jól érzem magam, de nem

dolgozhatok már a sikeres beültetés óta, de az itthoni dolgokat tökéletesen el tudom látni és szerencsére semmi gond nem volt a terhességem alatt, bár kedves nem választható családtagjaim(férjem részéről) eléggé felidegesítettek nèha. Ezt nem is részletezném, inkább a legbántóbb próblémámra élezném ki a kérdést. Kívancsi vagyok a véleményetekre.

1,5 óra autóútra lakunk anyóséktól. Már 3,5 éve itt èlünk 1,5 szobás lakásunkban, amit kèsőbb szeretnénk majd nagyobbra cserélni, mert a babával nehezen férünk majd el. Az anyósom és a sógornőm (Aki a szüleivel él, pedig közel 40 éves, nincs saját élete de a mienkhez mindig van hozzáfűznivalója) csak egyszer a lakásavatón voltak nálunk, amikor megvettük a lakást, azóta nem mert inkább mi mentünk autóval, nekik nincs és jogosítvánnyal sem rendelkeznek azt meg hogy ennyit tömegközlekedjenek, kényelmetlennek tartják. Már a 37. hétben vagyok, lassan megszületik a kislányunk és folyamatosan azzal zaklatnak hogy majd feljönnek még szülés előtt, ès minimum napokra gondolnak, de ki tudja hogy nem-e hetekre csak azt még nem merte mondani. De mi is alig férünk el, ès nem tudják ezt megérteni. Minden alkalommal ide lyukadunk ki amikor beszélünk és már elegem van hogy mint a papagáj el kell ismételnem hogy már feküdni is alig tudok a hasamtól nemhogy vendéget fogadni, ha feljönnek akkor is csak pár órára jöjjenek de az a válasz hogy ők a szőnyegen is elalszanak nem akarnak zavarni meg a terhünkre lenni. De a parkettán/szőnyegen sincs hely a 35 m2-en, arról nem is beszélve hogy nem tudok aludni a hasamtól így éjszaka elég aktív vagyok, van hogy rendezgetem a ruhákat, pakolászok, tévézek, olvasasok. Meg állandóan mosdóba járok.

A férjem másik testvéréék közelebb laknak hozzánk, és ő a fiatalabb lánytestvér, mégis megértik hogy szeretnénk már nyugodtan készülni a szülésre és az elsô időszakot együtt élnénk meg hármasban. Anyós és a sógornőm pedig erőszakoskodnak hogy feljönnének, segítenek stb miután megszületett a baba is, de én eddig is ezután is meg tudom csinálni a házimunkát, tudok főzni is. Lehet hogy lassabban, de szeretem kézben tartani a sajät háztartásom. A Férjem pedig teljesen partner ebben és segít amiben kérem. Ketten vállaltunk gyereket de úgy érzem hogy nem tartják tiszteletben a magánszféránkat mert nem tudják megérteni a mi álláspontunkat és erőszakoskodnak folyamatosan. Viszont ahogy telik az idő egyre kevésbé tudok türelmes lenni és elég csúnyát tudnék már mondani nekik. Mit tegyek, hogy befejezzék és felfogják hogy majd megyünk mi a gyermekágyi időszak után?

Egyáltalán ér valamit a szavam vagy a férjemnek kellene erôteljesen megmondani? Az a baj, hogy mindig nekem mondják facetimeon, a férjemnek nem merik felhozni amikor beszélnek. Segîtsetek!